Mosolyogj, Magyarország!

Mosolyogj_Magyarorszag1Nem tudom, más miképpen van vele, de ha valaki Gusztáv néven mutatkozik be, azonnal megjelenik előttem a halhatatlan rajzfilm hőse. S a vízióval együtt felbukkan egyik megalkotójának neve – Jankovics Marcellé. A művészt, aki húsz évig volt tanár a zugligeti Iparművészeti Főiskolán, mai nevén Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, és tanított a Jókai Mór Középiskolában is, nemrég a Hegyvidék díszpolgárává avatták. Augusztus elsejével Jankovics Marcellt immáron másodízben nevezték ki az NKA elnökévé. Otthonában beszélgettünk vele.

Elmondaná saját szavaival, mi is pontosan az NKA?

– Nemzeti Kulturális Alap. 1993-ban hozták létre, eredetileg azok adójára építve, akik a kultúra területein dolgoztak. Az adót kulturális járuléknak nevezték. A befolyó összegből létrejött egy államtól független pénzalap, amelynek a célja az volt, hogy társadalmasítva, demokratikusan maguk a kulturális szakmák döntsék el, kinek vagy milyen programnak adhatnak támogatást pályázatok útján. Perlik Pál, a jelenleg is státuszban lévő igazgató kezdeményezése volt.

A függetlenséget úgy értsem, hogy az NKA nem kap keretet a költségvetésben?

– Igen. Szaknyelven úgy mondják, az NKA független a fejezeti kezeléstől. Idővel, a szervezet tevékenységével párhuzamosan megszületett a miniszteri keret is, amelyből úgyszintén pályázatok útján lehet pénzforráshoz jutni kulturális célokra. Ez bizonyos mértékben gyengítette az NKA független, társadalomszervezeti helyzetét. De fontos hozzátennem, az NKA igazgatósága kezeli a pályázatokat, akár a minisztériumi keretet felhasználó, akár a szakmai kuratóriumok által benyújtott folyamodványokról van szó. Jelenleg tizenhét kuratórium működik különböző művészeti szakterületek és speciális kollégiumok képviselőiként. Az elnöknek tartalmi feladata van. A bizottság élén áll, amelynek tagjai magasabb fórumon a különböző területeket felügyelik. Az elnök kezdeményezésére kidolgoznak egy stratégiát, mely a négyéves ciklus során meghatározza a bizottság munkáját.

Mi a célja ennek a stratégiának?

– A mindenkori kormány elképzeléseihez igazodva meghatározza azokat a kulturális súlypontokat, amelyek léte vagy továbbfejlesztése leginkább függ külső anyagi forrásoktól. Egyszerűbben kifejezve: a cél a kulturális élet felélénkítése.

Nagyságrendben kifejezve hány pályázatot kapnak egy évben?

– Átlagosan tízezret. Ha nincs stratégia, akkor nincsenek pályázati célok, s ha nincsenek pályázati célok, akkor ez a szám nem tíz-, hanem negyvenezer.

Tehát egyfajta szűrőszerepet is ellátnak?

– Pontosan. De ennek a szűrőmunkának gondolati értelme van. Nemcsak az érték, a rászorultság is fontos. Vannak művészek, akiknél a támogatás életet is ment. József Attila is csak néhány verset tudott eladni életében. A halhatatlanság esélye ezért nem mindegy. Ezek a vezérelvek mozgatják a szervezetet.

Az elnöknek – ez esetben önnek – milyen döntési jogköre van?

– Semmilyen. Saját keretem sincs. Ez utóbbit hangsúlyoznom kell, mivel ilyenkor, személyi váltások idején még „régi motorosok” is felkeresnek, hogy adjak nekik pénzt ilyen-olyan projektre. Nincs nálam a kassza kulcsa! Mindenkinek az említett két pályázati utat kell bejárnia.

A miniszteri keret kiknek szól?

– Azoknak, akik valamilyen oknál fogva nem illenek be egyik kuratórium által képviselt szakterületre sem, vagy pedig nagy horderejű, kormányzati szintet érintő figyelmet érdemelnek. A jövő évben, például, hazánk adja az uniós elnökséget, ezért javasoltam a miniszternek, hogy ez fontos szempont legyen a rendelkezésére álló keret felhasználásakor. Másfelől évente kiírunk egy speciális jubileumi célpontot. Idén Chopint, Erkelt és Mahlert ünnepeltük, 2011-ben Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulójára emlékezünk.

A kulturális járulékot ez év január elsejétől megszüntette az Országgyűlés. Jelenleg milyen forrásból „táplálkozik” az NKA?

– A honatyák fő bevételi forrásként az ötös lottó szerencsejáték adójának kilencven százalékát jelölték meg. Nem jelentéktelen összeg. Az új kormány kétmilliárdot zárolt nálunk is az ország helyzetére való tekintettel, de így is remélhető, hogy bejön tízmilliárd forint.

Ez több a múlt évi bevételnél?

– Igen, kétmilliárddal.

Előnyös helyzetből indul az elnöksége…

– Valóban. Úgy adta át nekem „utódom-elődöm”, Harsányi László, hogy sajnos nincs sikerélménye a zárolás miatt, de a következő hónap végén már láttuk, a bevételek pótolhatják a zárolás adta hiányt.

A kultúra kifejezésnek labilis értelme van manapság. Ön egy tanulmányában arról írt, a kultúra egyenlő a műveltséggel. Az NKA elnökeként is ehhez tartja magát?

– Az átlagember a kultúrát a művészettel azonosítja. Szerintem a kultúra mindennek az alapja, vagyis tágabban értelmezem. Legfontosabb témája a valahová tartozás, a szerelem és a halál, s ezek körül épül minden, ami a kultúrához köthető. Marx szerint a kultúra a gazdaság felépítménye. A saját korában már, az ipari forradalmat, a városiasodást követően ez valósággá vált. Az emberi kultúra elszakadt a munkától, a szabad idő kitöltőjévé lett a befogadók számára. Korábban szerves eleme volt a mindennapi életnek. Gondoljunk a vallás szerepére, az ünnepekre és szokásokra, a népmesékre, a népdalokra, a tárgyi népművészetre, a faragásra a mosósulykon, a kenyér megszentelésére! A munka tele volt rituális elemekkel, melyek a kultúrához tartoztak. A város polgárai könyvről, zenéről vitatkoztak, irodalmi kávéházakat, szalonokat látogattak, színházba jártak, olvastak. Napjaink átlagembere hazamegy a munkahelyéről, leül a tévé elé, és azt bámulja. Nem olvas sem újságot, sem könyvet, nem jár hangversenyre, színielőadásra. A televízió pedig leszáll a legalsó nyugati igény szintjére, mert ebből van a legtöbb, ez növeli a nézettségi mutatókat. Kedvenc mondásom: országunkban egy nyilvános kivégzésnek lenne a legnagyobb közönségsikere… Ezt a folyamatot akarom visszafordítani. A bizottság által elfogadott stratégiai tervemnek is ez a célja.

Ha öntől függne, mi lenne az első, az állóvizet is felkavaró lépése?

– Ha már úgyis annyi órát ülnek a tévé és a számítógép előtt, életre szeretnék kelteni egy ifjúsági televízióállomást, amely színvonalas ismeretterjesztő műsorokat sugároz. A gyerekeket éppen úgy fenyegeti a teljes elbutulás, mint a felnőtteket. És értük nagyobb kár. Ezen változtatni kell.

Mi a helyzet az ön mögött álló szervezettel e kérdésben?

– Az NKA alapszabálya négy lépésben foglalja össze a teendőket. Az első a kultúra teremtése. Ez az alkotás. A második a kultúra terjesztése. Ebben minden benne van – előadás, vetítés, rádióprogram, nyomtatás, online, DVD és hasonlók. A harmadik a kultúra megőrzése, ápolása, archiválása. A negyedik az összes többi, vagyis rendezvények, fesztiválok és így tovább. E lépéseket kell igazi tartalommal megtöltenünk. Azon vagyok, hogy ez így legyen.

Mi az, amit szeretne elkerülni?

– A lobbyszemlélet érvényesülését. Nem akarok művészeti érték nélküli, dilettáns munkákkal foglalkozni csak azért, mert valaki jó kapcsolati rendszerrel rendelkezik.

Az előző, 1998–2002 közötti megbízása idején az NKA működtetésében a piramiselvet alkalmazta. Újraéleszti ezt a fajta modus operandit?

– Feltétlenül. Az elmúlt nyolc évben az volt az elv, hogy keveseknek adjunk sok pénzt. A piramiselvnek az a lényege, hogy a hangsúly fokozatosan szélesebb alapokra, a köz művelésére helyeződjön. Vagyis többen kapjanak pénzt, ha kevesebbet is.

Ez mennyiben befolyásolja az önkormányzatok kulturális életét, fejlődését?

– A kormányzat és az önkormányzatok társfinanszírozói vagyunk. Az NKA úgy kerül képbe, hogy egy önkormányzat – akár városi, akár vidéki – saját költségvetéséből elindít egy programot vagy projektet, és ahhoz kiegészítő támogatást kapnak tőlünk valamelyik szakkuratóriumhoz benyújtott sikeres pályázat útján.

Írásaiból, filmalkotásaiból sugárzik a magyarság iránti szeretete, elkötelezettsége. Hogyan szeretné látni e népet még a saját életében?

– Könnyű a válasz: mosolygósan. A legutóbbi ezredforduló óta várok erre a pillanatra… Remélem, megélem.

Somogyvári D. György