Saját látásmód magyar benyomással

Sokszor gyökereiket kereső, magyar származású művészek is érkeznek a Széchy Beáta által évente többször megrendezett nemzetközi alkotótáborba. A Balaton partján, illetve Budapesten szerzett benyomásaik, a művésztelepen tanult új technikák figyelemre méltó kiegészítői a képzőművészek saját stílusának – ez derült ki a Jókai Klubban megrendezett kiállításon.
Gellért Katalin művészettörténész szerint a látásmód mássága, illetve a művészek rólunk, magyarokról formált képe tükröződik a szellemes, meghökkentő, vagy éppen elgondolkodtató műveken – képeken, kompozíciókon, egyedi tartalmat nyert használati tárgyakon, videofilmeken. Az AIR/HMC Budapest Nemzetközi Művésztelepről annak életre hívójával, Széchy Beáta képzőművésszel beszélgettünk.

Honnan ismerhette a közönség, mielőtt Amerikába ment?

– Képzőművészként dolgoztam előtte is, 1982-től 1986-ig pedig a Fiatal Művészek Stúdiójának igazgatóhelyettese voltam. Nem sokkal azután, hogy 1987-ben elmentem az Egyesült Államokba, létrehoztam San Franciscóban egy nonprofit kulturális szervezetet. 1992 óta pedig két hazámban, itthon és az USA-ban töltöm megosztva az időmet.

Mi adta az ötletet a művésztelep életre hívásához?

– Egy amerikai alkotó 1995-ben azzal keresett meg, hogy Magyarországon szeretne dolgozni. Korábbi pályafutásom és ismeretségeim révén könnyen tudtam neki segíteni ebben, s valójában épp az ő meghívása volt az, ami az alapötletet adta. A festői szépségű Örvenyesen, Balatonfüred mellett volt egy kis présházam, onnan indult el ez az immár többéves folyamat. Hamar híre ment a dolognak. Ma már általánosnak mondható, hogy évente közel ötszázan jelentkeznek, a világ valóban szinte minden tájáról. Szakmai zsűri választja ki, hogy ki az, akit meg is hívunk. Kezdetben húsz-huszonöt fős táborokat indítottunk, de mára már bebizonyosodott, hogy a négy-öt fő átfoghatóbb, optimálisabb létszám. Idén öt csoportot vezettem. A kurzus végén az alkotók egy-egy művet a nonprofit szervezetnek ajándékoznak, cserébe további kiállításokat szervezünk nekik, adataikat és munkáikat katalógusokban tesszük ismertebbé. Ez év végén, december nyolcadikán például a Duna Galériában rendezünk egy tárlatot, amely ízelítőt ad az elmúlt öt esztendő legértékesebb alkotásaiból.

Kik szerepeltek a Jókai Klub kiállításán?

– Japán, indiai, angol, holland, új-zélandi, ír, kanadai és amerikai művészek. Egyikük, Izumi Ueda Yuu (Japán, Szingapúr), magyar ásványvizes kupakokból készített kompozíciót – utalva a magyar koronára is. Neil Chowdury (Syracuse, New York) a magyar vagy annak ítélt jellegzetességeket mutatta be fotóin – mint a Trabantot, vagy a nyáron is bundát viselő asszonyt. Daniel Temkin (Astoria, New York) az amerikai jelenlétet dokumentálta sajátos művészi feldolgozásban – például a Coca-Cola, a McDonald’s említésével. De izgalmas kísérlet az a videofilm is Michael Thomastól (Chicago), amely a Hyppolit Amerikában címet kapta.

Vannak visszatérő művészek?

– Az alkotók közül többen visszatérnek! Úgy látom, nagyon megszerették Magyarországot, különösen Budapestet. Azt mondják, a főváros kulturális kisugárzása a Balatonról is idevonzza őket.

Antal Ildikó