Sarkanyfa_a_szobaban

Sárkányfa a szobában

A sárkányfa, vagy közismert nevén dracéna valóban lehet hétfejű, hiszen a visszavágott törzs gazdagon elágazhat. De a fejek számától függetlenül a csoport tagjai ellenálló és változatos megjelenésű levéldísznövények, amelyek magányosan vagy együtt is tartós díszei lehetnek a lakásnak.

A spárgafélék családjába tartozó sárkányfa növénynemzetség szoros rokonságot tart a múlt számban ismertetett palackfákkal. A főleg afrikai cserjék nevüket a sárkányvérnek, vagyis az egyes fajok sebeiből folyó vörös gyantának köszönhetik. A dracéna névben a görög eredetű drakon, dragon szótő fedezhető fel. A csoport névadója a Kanári-szigeteken élő sárkányvérfa (Dracaena draco). Őshazájában akár 10 méteres magasságot is elérhet.
Törzse – amely az egyszikűek között ritka jelenségként megvastagodni is képes – sok lábbal támaszkodik a talajra, és koronája is számtalan ágra bomlik. Ezek végén ülnek a levélcsoportok, a sárkány fejei. A törzs idős korában szürke, pikkelyes felületű, ami tovább mélyíti a hasonlóságot a névadóval. A faj leghíresebb példánya valóságos matuzsálem volt, ezeréves sárkányfának is nevezték. Egyes nézetek szerint kora elérhette az öt-hat ezer évet, mások szerint azonban csak tizedennyit élt a Kanári-szigeteken, míg 1968-ban egy viharban kidőlt.
A negyven fajt számláló nemzetségnek legalább tíz faja és ezek számtalan nemesített változata fordul elő szobanövényként. A fajok és változatok főleg a levelek szélességében és mintázatában térnek el egymástól, vannak csíkosak és foltosak, s a csíkok száma, színe és mérete alapján is széles választék áll rendelkezésre.
Általánosságban elmondható, hogy a sárkányfa jól tűri a lakásban jellemző viszonyokat, nem igényel közvetlen napsütést, jól fejlődik páramentes, száraz levegőjű helyiségben is, átvészeli a hosszabb-rövidebb száraz időszakokat, és talajával szemben sem igényes. Persze, ha minden szempontból mostoha körülmények közé kerül, nem várható, hogy teljes pompájában tündököl.
Már a beszerzésnél érdemes odafigyelni, hogy egészséges lombú és törzsű tő kerüljön a lakásba. Ha nem azért esik a választás a dracénára, mert kifejezetten ellenálló, igénytelen növényre van szükség, akkor érdemes betartani néhány alapvető szabályt, így szépen fejlődő, impozáns példányokat nevelhetünk – sok más szobanövényhez képest még mindig szerény törődéssel. Hetente elég egyszer megöntözni, tavasszal és nyáron minden második öntözésnél tápoldatot is adjunk a vízhez. Kétévente általános virágföldbe kell átültetni. Keressünk számára világos helyet, mert árnyékban lelassul a növekedése. A közvetlen napsütés hatására a leveleken száradó foltok jelenhetnek meg, de hasonló – főleg a levelek szélén megjelenő – foltosodást okozhat az elhasználódott, öreg talaj is, amelyben a tápelemek aránya felborul.
A rovarkártevők közül a pajzstetvek és az atkák támadhatják meg a leveleket, különösen, ha a növény legyengült, elhanyagolt. A széles levelű fajták esetében havonta-kéthavonta érdemes puha, nedves ronggyal letörölni a leveleken összegyűlő port. A szabadban a szél és az eső megakadályozza a vastag lerakódás létrejöttét, a szobában azonban nekünk kell tisztán tartani a leveleket, amelyek a portalanítás után még szebbek, élénkebbek és egészségesebbek lesznek.
A dracénák számtalan változatát akár saját magunk is szaporíthatjuk otthon. Elég a túlnövekedett növény levágott levélbokrétáját meggyökereztetni, vagy a növény törzsén légbujtással gyökeresedést előidézni, majd a gyökeres rész alatt levágni a törzset.
A dracéna nemzetség manapság legnépszerűbb tagja a szerencsebambusz, amely csak nevében bambusz. A növény tulajdonképpen egy dracénatörzs, amely gyökereiről levágva tápoldatos vízben él, és neveli szerény koronáját. Kedveltségét a törzs változatos kanyarulatainak köszönheti, amit a növény forgatásával lehet kialakítani. A hajtás csúcsa ugyanis mindig a fény felé fordul, ezért ha lassan körbeforgatják a cserepeket, akkor azok körkörösen növekednek, ha pedig hirtelen fordítják el őket, éles irányváltásokkal fejlődnek.

(Barta)