Budakeszierdo1

A Hegyvidék városrészei: Budakeszierdő

Most induló sorozatunkban a XII. kerület városrészeit mutatjuk be. A Hegyvidéket tizenhét különböző terület alkotja, ezek története, kialakulása, földrajzi viszonyai számos érdekességet tartogatnak, ami nemcsak a helytörténet szerelmeseit, hanem valamennyi olvasónkat érdekelheti. Nagyító alá helyezett első városrészünk Budakeszierdő, amelyet két fontos történelmi útvonal is érint, és rajta halad át a gyermekvasút.

Budakeszierdő eredeti neve Erdődűlő volt, a főváros 1892-ben vásárolta meg Budakeszitől. A székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. törvénycikk csatolta Budapesthez. Nagy kiterjedésű erdős terület, amelyet Csillebérc, a Normafa, a János-hegy, valamint Budakeszi határol.
Keletről a Jánoshegyi út a választóvonal, amely egyben a főváros régi határvonala is, mellette máig fellelhetők a régi határkövek. Nyugaton a főváros határvonala egyben a városrészé is. Az északi szegély a Budakeszi út a Szépjuhásznéig, onnan egy erdei dűlőúttal folytatódik, amely az Erzsébet-kilátó alatti nagy kanyarban éri el a Jánoshegyi utat. A déli oldalon pedig a Konkoly-Thege Miklós út a pereme. Érdekes módon a Konkoly-Thege Miklós úton a megszokott beosztástól eltérően nem az út közepe a választóvonal, a gyermekvasút kereszteződésétől (a 19-es házszámtól) kezdve a páratlan oldal is Csillebérchez tartozik.
Az 547 hektár területű városrészt többségében erdők borítják: tölgyesek, bükkösök, valamint mesterségesen betelepített fenyvesek. Felszínét völgyek és magaslatok tagolják, ezek közül a legfontosabbak a Diófás-tető, a Meredek-csúcs, a Magaskő vagy az Ingovány. Legszebb részének a Virágvölgyet tartják, ezt keresztezi a gyermekvasút is.

Két jelentős történelmi útvonal

A főváros már a kezdetektől a terület természeti védelméért, az erdőállomány megóvásáért dolgozott. Igaz, hogy 1892-ben megvásárolta, de a terület a koronauradalom része maradt, így a Fővárosi Közmunkák Tanácsának komoly erőfeszítésébe került, hogy meggátolja a Normafa és a János-hegy közötti út mentén álló fák kivágását. Ugyancsak a természet védelmét szolgálta, hogy a Budakeszi felől a hegyeken átvezető utakat elárkoltatták, mondván, kocsikkal ne lehessen közlekedni errefelé.
Elzártsága és érintetlensége miatt azonban egyre több beruházás kezdődött, amelynek épp ilyen vidékre volt szüksége. A jó levegő "tehet" arról, hogy 1901-ben Korányi Frigyes kezdeményezésére megépítették az Erzsébet királyné Szanatóriumot, amely ma az alapító nevét viseli: Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet. Hasonló okok miatt épült a budai MÁV Kórház és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (egykor Fodor József TBC Intézet) is. Ide helyezték át az első világháborút követő országvesztés után az Ógyalláról költözni kényszerülő csillagvizsgálót, valamint itt talált otthonra a KFKI kutatóintézete is.
Hiába akarták kizárni a közlekedést az egykori városvezetők, 1949-ben a gyermekvasút nyomvonalát erre jelölték ki. A kis jármű észak-déli irányban átszeli Budakeszierdőt, miközben három helyen is megáll: a Virágvölgy, a János-hegy és a Vadaspark megálló is e vidéken található.
Budakeszierdőt két fontos történelmi útvonal érinti: az egyik Makkosmáriától a Normafáig haladt, ma ez egy szakaszon turistaútvonal – zöld kereszt jelzéssel –, a másik pedig a forgalmas Budakeszi út. Mindkettő már a középkor óta használatban volt, a mai Budakeszi helyén lévő Alsó- és Felsőkeszi falvak lakosainak jelentettek összeköttetést Buda városával. Leggyakrabban kereskedők használták ezeket.
A Makkosmárián át vezető út volt a rövidebb, azonban a megterhelőbb is: a legkorábbi vízvételi lehetőség a Sváb-hegy oldalában fakadó Disznófő, illetve a Béla király kútja és a Városkút volt. A mai Budakeszi út a kényelmesebb, kedveltebb útvonal, mivel lankásabb; a Nagy-Hárs-hegy és a Pozsonyi-hegy közötti nyergen lehetett átjutni a budai oldalra. Itt már a XIV. században felépült a pálosok budaszentlőrinci kolostora, amely olyan nagy volt, hogy a korabeli elmondások szerint templomának tornya a lemenő nap fényében árnyékot vetett a budai Várra. A XVIII. századtól a Szép Juhásznéhoz címzett fogadó várta itt az utazókat és kereskedőket. Erről kapta a terület a nevét is: Szépjuhászné.
A Budakeszi út 1874-ben kapta a nevét. Először 1333-ban említik az utat, egy oklevélben, mint ami Székesfehérvárra vezet. A török időkben „Kesislik jolu”, vagyis a Barátok útja elnevezést viselte, utalva a pálos kolostorra. Ma a páros számozású oldala a XII., a páratlan a II. kerülethez tartozik.

Templom a kerület és a főváros határán

Budakeszierdő több érdekességet, felfedeznivalót rejt a kirándulók számára. Két Mária-kegyhely is található itt: az egyik a már említett Makkosmária, a másik az Erzsébet-térdeplő. Makkosmária históriája az 1731-es évig nyúlik vissza, ekkor történt, hogy Traub János budakeszi polgár súlyos betegségéből való gyors felépülését követően egy budai festőtől olajképet vásárolt, amely a Jézust tápláló Szűz Máriát ábrázolta. Hálaadásképpen a festményt egy tölgyfára függesztette. Hamarosan sokan kezdték el látogatni a helyet. Acsádi Ádám Péter veszprémi püspök 1730 körül engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék, és nem sokkal ezt követően a hívek adományaiból felépült egy kis kápolna. Ez volt a makkosmáriai kegytemplom elődje.
Makkosmária neve e történetből ered. Érdekes módon épp a templom bejáratánál húzódik a kerület és egyben a főváros határa is, így a makkosmáriai rét a Hegyvidékhez, míg a templom Budakeszihez tartozik. A ma is álló templomot 1950-ben szentelte fel Shvoy Lajos székesfehérvári püspök. A makkosmáriai kegytemplom felelőse a mindenkori budakeszi plébános, aki eleinte a jezsuita rendet bízta meg a kezelésével, majd 1995-től a domonkos rend látja el a pasztorációs munkát.
Budakeszierdo2Az Erzsébet-térdeplő a János-hegy és a Normafa között épült út mentén található. Az erdőben már az 1800-as évek második felétől egy Mária-kép függött egy nagy bükkfán. Mária-napokon budakesziek zarándokoltak fel ide imádkozni, innen mentek tovább a Szent Anna-kápolnához. Az erdei zarándokhelyet Erzsébet királyné is felkereste sétái során. Az ő emlékére állíttatta Glück Frigyes székesfővárosi tanácstag, a Svábhegy Egyesület egykori elnöke Erzsébet királyné szobrát (Strobl Alajos alkotását) a Mária-zarándokhely mellé.
A szobor felállításának körülményei nem ismertek, az 1900-as évek elején az imazsámollyal együtt már a helyén állt. Később illetéktelenek ellopták, sőt a Csucs Ferenc szobrászművész által a korábbi helyére (1942-ben) készített Erzsébet-mellszobrot is. Szintén eltűnt a míves térdeplő, a Mária-képet tartó bükkfába villám csapott, a képet a megmaradt csonkra helyezték.

Csillagvizsgáló Ógyalláról

Egy második világháborús katonasír található a Makkosmária út mentén, ez és a Végvári-szikla kedvelt célpontjai a túrázóknak. Bár szabadon nem látogatható, de a helytörténet számára fontos a Csillagászati Intézet. Az alapító, Konkoly-Thege Miklós 1916-ban hunyt el a felvidéki Ógyallán; nem élte meg, hogy az általa létrehozott csillagvizsgálónak az első világháború után költöznie kellett a csehszlovák kézre jutott magyar településről. 1922 és 1929 között három új kupola és egy központi irodaépület létesült a Budakeszierdőben. Az 1926-ra elkészült központi épületet jó előrelátással akkorára tervezték, hogy még ma is ki tudja elégíteni a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Kutatóintézetének igényeit.
Budakeszierdő a XII. kerület „lakatlan” részének számít, azonban a Budai Tájvédelmi Körzethez tartozik, így remélhetőleg továbbra is betölti azt a funkciót, amit eredetileg szántak neki, és a fővárosiak számára kedvelt kirándulóhely marad. Érintetlen természet a város határain belül.Budakeszierdo3

Balázs Attila