Erdélyben jártak az Arany-diákok

Második alkalommal szervezett erdélyi kirándulást a 11.-es évfolyam osztályai számára az Arany János iskola. A programhoz kapcsolódó pályázat ünnepélyes eredményhirdetésén az utazás legszebb képeit elevenítették fel a diákok.
Az ünnepség lehetőséget ad a kirándulásról készített pályázatok jutalmazására és bemutatására, ami egyúttal kedvcsinálóként is szolgál, hiszen az előadásra meghívott 10. osztályosok már most megismerkedhetnek a jövőre rájuk váró élményekkel – mondta Patkó Lajos iskolaigazgató. Hozzátette: a Hegyvidéki Önkormányzat az országban elsőként teszi lehetővé, hogy az általános iskolások tanulmányaik során legalább egyszer eljussanak valamelyik magyarok lakta határon túli vidékre. Az Aranyba járó gimnazisták erdélyi utaztatását immár második éve támogatja a kerület, a gyerekek csupán az ellátásért és a külön programokért fizetnek, az utazás költségeit az önkormányzat állja.
Az osztályok emlékeztetőt állítottak össze a kirándulásról, a zenés prezentációkon a mai dél-erdélyiek mindennapjai mellett megelevenedtek a különleges sóbányák, a délvidéki országvédő végvárak, a Hunyadi család történelmi tettei, a reformáció magyarországi emlékei, a torockói népművészet, a kunokra emlékező Székelykő és tordai hasadék, valamint a nagyenyedi két fűzfa kapcsán az oktatási központok történelemformáló szerepe. A munkák az iskolai pályázaton is részt vettek, a készítőket – helyezéstől függetlenül – a Sashegyi Arany Iskolaalapítvány értékes könyvjutalmakkal díjazta.
A látogatások az intézményi kapcsolatok terén is gyümölcsözőnek bizonyulnak, mint Aszódi Judit tanárnő elmondta, hamarosan testvériskolai együttműködést írhatnak alá az aradi Csiky Gergely főgimnáziummal. Ennek keretében a tervek szerint jövőre az Arany diákjai ellátogatnak az aradi megemlékezésekre.
A gyerekeket köszöntő Novák János, a Sashegyi Arany Iskolaalapítvány vezetője szerint nem egyszerű osztálykirándulásról van szó, hiszen az Erdélyben töltött idő alatt a diákok felfedezik a közös gyökereket, és megtapasztalják, hogy az elszakított területeken ugyanolyan magyar emberek élnek, mint ők maguk. Így aztán soha nem mondják majd egy erdélyire, hogy magyarul beszélő román – ami sajnos még ma is gyakorta előfordul.
Erdély igazi minőségét azok az emberek jelentik, akik fáradtságot nem ismerve dolgoznak a magyarság megmaradásáért, újbóli felemelkedéséért. Kallós Zoltán például tanítóként éveket töltött el a csángók között Moldvában. Miután megszüntették a magyar nyelvű iskolákat, nyolc esztendeig favágásból élt, eközben több mint tizenötezer dallamot és számtalan szöveget gyűjtött össze. Tevékenységét a román állam azzal „honorálta”, hogy elbocsátotta állásából, és bár ma már nem üldözik, munkát azóta sem kapott.
Megszervezte azonban a Kallós Zoltán Alapítványt, amely egy olyan intézményt működtet, ahol a környék huszonnyolc falujában elszórtan élő óvodáskorú magyar gyerekeknek okítják a nyelvet és a magyar kultúrát. Felismerte, hogy ez a megmaradás záloga, hiszen a hozzá járó gyerekek magyarként magyar iskolában tanulnak majd tovább, és nem vesznek el a román közoktatásban – mondta Novák János, aki Kallós Zoltán névre szóló, dedikált albumával lepte meg a pályázatokat készítő diákokat.

MM.

Egy gyereknyi hazaszeretet

A Kallós Zoltán Alapítvány által létrehozott kollégium az erdélyi Válaszúton működik. A magyar államtól jelentős támogatást kap, és lehetőségeikhez képest a családok is hozzájárulnak gyermekeik taníttatásához, de minden egyes további támogatói forintra akkora szükség van, mint egy falat kenyérre. Keresztszülőként is lehet segíteni, ami azt jelenti, hogy egy gyermeket „kiválaszt” valaki, és kifizeti az egész éves tandíját (mintegy 375 ezer forintot). Az adományozó természetesen folyamatosan figyelemmel kísérheti, hogy pénze valóban jó célt szolgál.

Aki segíteni tud és szeretne, a www.kallos.org.ro honlapon vagy a kallosalapitvany@kallos.org.ro e-mail címen léphet kapcsolatba az alapítvánnyal.