Posa_Zoltan_az_ezereves_kamasz

Pósa Zoltán, az ezeréves kamasz

A fehér bohóc feltámadása címmel tartott költői estet Pósa Zoltán a MOM Kulturális Központban. Az interaktív író-olvasó találkozón Pokorni Zoltán polgármester és Madarász Imre irodalomtörténész mutatta be az „ezeréves” költőt és műveit.

Régi és új, szent és profán, magyar és európai. Csak néhány jelző azok közül, amiket Madarász Imre irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem italianisztikai professzora használt Pósa Zoltánra utóbbi költői estjén a MOM-ban. A költő műveiben a modern és az ősi egyaránt megtalálható, talán ezért is tartják őt a kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának.
Zsoltárreminiszcenciák, az avantgárdból ismert motívumok szólaltak meg egymás után. Az „ezeréves kamasz” bátran használta a szavakat, nem törődve azok következményeivel. Az író, bár 1948-ban látta meg a napvilágot, a pletykák szerint megtalálta a Gilgames által keresett örök fiatalságot. Megjelenése, kisugárzása és művei alapján nem nagyon lehet meghatározni valós korát. Talán hatvan? Esetleg ötven? Ezer csak nem lehet! A kamaszosan huncut mosoly az arcán és az ezeréves bölcshöz illő gondolatok, bizony, megtévesztők.
„Pósa Zoltán nem lehet hatvanesztendős – ő ezeréves. Reneszánsz ember, örökifjú, sokoldalú költő, aki mindig a harmóniára törekszik, és ezt monumentális műveiben át is tudja adni olvasóinak. Az Aranykori tekercsek és a Fehér bohóc feltámadása a legjobb példák erre” – jellemezte őt Madarász Imre.
A költői est egyik meghatározó motívuma a humor volt. Bálint Márta színésznő olvasott fel verseket, prózarészleteket. Az egyik próza elég gazdag volt obszcén kifejezésekben. A költő felolvasás közben végig a közönséget figyelte. Vajon ki hogyan reagál a nyomdafestéket nem tűrő szavakra? Volt, aki zavarában a padlót vagy a plafont nézte, az újabb és újabb „olyan” szavak hallatára mindig kicsit összerezzent, míg mások, Pósa Zoltánhoz hasonlóan, szenvedtek a nevetés visszatartásával. Pedig e műnek is komoly üzenete van. Az értelmiségi rétegben dolgozók szóhasználatának, viselkedésének szemléltetése céljából a mű főszereplői egy káromkodó újságírónő és annak mocskos gondolatai.
Az est másik fontos témája a hit és a haza volt. „Számomra az isteni hit evidencia. Műveim miatt sokan hisznek katolikusnak, pedig református vagyok. Templomba is sűrűn járok” – mondta az író, aki Trianon ügyét is a szívén viseli. Több költemény született az elcsatolt magyar területekről és azok végtelen szeretetéről.
Hitvesi vers. A szókapcsolat hallatán sokan a régi nagyokra, Petőfire, Radnótira, Adyra gondolunk. Elavultnak tűnhet a mai kor emberének, hogy a művész múzsája a felesége. Barna Márta, Pósa Zoltán hitvese számtalan vers ihletője, szereplője. A kortárs irodalmárok és férfiak közül kevesen merítenek pozitív inspirációt a házastársuk iránt táplált érzéseikből. Mit is várhatnánk egy olyan világtól, aminek középpontjában a számítógép áll?!
„Még szerencse, hogy nem pendrive-on, hanem könyvben jelent meg a mű!” – jegyezte meg viccesen köszöntőjében Pokorni Zoltán polgármester, aki lapunknak külön kiemelte, hogy a Hegyvidéki Önkormányzat csaknem az összes Pósa-kötet megjelenését támogatta. „Pósa Zoltán egy formabontó, megfékezhetetlen kamasz – mondta. – Gátlástalanul leírja, amit gondol. Jó, ha valaki önmagára és nem a szabályokra hallgat. Számomra az istenes versei voltak a legmeglepőbbek. Bátran nyúlt olyan pontokhoz, amelyekhez bizony jó adag merészség kell!” A polgármester hozzátette, az önkormányzat kötelessége támogatni a kultúrát, hiszen ez képes egyben tartani a közösségeket, kiszakítani a magányos embereket a szürke mindennapokból.
„Nincs igazán célközönségem. A buddhista példázatot használnám erre: az íjász nem a célpontra koncentrál, hanem a céllal azonosul. Azonosulni akarok minden olvasó magyar emberrel, végzettségtől, nemtől, társadalmi rangtól és kortól függetlenül” – határozta meg közönsége összetételét Pósa Zoltán, aki azt is elmondta, a tollat akkor teszi le, ha az már kiesik a kezéből. Következő műve, a Szökés és vezeklés jövőre jelenik meg, amennyiben megkapja a kellő szponzori támogatást.

Pósa Zoltán számtalan kitüntetést, díjat tudhat a magáénak, az olvasót azonban inkább művei minősége érdekli. Egyszerre régi és új, szent és profán, magyar és európai. Két szóval: egyszerűen jó.

B. M.