Jankovics_Marcell

Jankovics Marcell: Legyen a karácsony nemzeti ünnep!

Jankovics Marcell Kossuth-, Balázs Béla- és Prima Primissima-díjas rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író és közéleti személyiség eredeti Mikulás-ajándékkal lepte meg az embereket december nyolcadikán. Ekkor kezdték országszerte forgalmazni a huszonhárom éven át készülő, egész estét betöltő rajzfilmjét, Az ember tragédiáját. A Madách-adaptációról és a karácsony ünnepével kapcsolatos gondolatairól beszélgettünk vele.

A dédelgetett gyermek felnőtt és kirepült a fészkéből. Milyen érzések kavarognak önben?

– Ugyancsak felnőtt az a gyerek, hiszen a fogantatás 1983-ban történt, amikor megírtam a forgatókönyvet. Az első rajzok öt évvel később kerültek papírra. Az érzéseim hasonlók egy szülőéhez. Egyszerre vagyok megkönnyebbült, hogy végül is, „oly sok viszály után” sikerült egy életképes egyedet az útjára bocsátani, másfelől nem tudom elnyomni azt a belső kényszerképzetet, hogy valamiképpen továbbra is felelős vagyok a sorsáért.

Régóta szeretnék kérdezni valamit öntől. 1998-ban azt mondta, hogy sietni kell a londoni szín megírásával, mert megeshet, a globalizációs trend megváltozik, és a madáchi gondolat, a mű végkifejlete értelmét veszti.

– Madách zseniálisan vizionálta a jövőt. Amit ma globalizáció néven ismerünk, az a falanszter jelenetben fogalmazódik meg, a londoni szín inkább a kapitalizmus csíráit viseli magában. A globalizáció jelen lendülete sajnos töretlen, Az ember tragédiájának üzenete soha nem volt aktuálisabb: ember, vedd kezedbe sorsod, küzdjél önmagad, hisz' senki nem teszi meg helyetted…

Tehát nem bánja, hogy a befejezés ennyire elhúzódott?

– Ha pontot teszek rá a nyolcvanas évek közepén, nem lenne ennyire sarkos. Fogalmunk sem volt a globalizációról, annak következményeiről. A szocializmusra, a kommunizmusra utaló gondolatokat is el kellett volna kennem.

Most kényelmesen hátradől, élvezi a csendet?

– Szó sincs pihenésről! A Tragédiával december közepétől országos körútra indulunk, bemutatjuk vidéki nagyvárosokban, közönségtalálkozókat rendezünk. Számos más elfoglaltságom is van, egyszerre két könyvön dolgozom, újságcikkeket írok, előadásokat tartok. S ha akarom, ha nem, az agyam hátsó rekeszében évek óta formálódik egy újabb animációs produkció lehetősége.

Mi a témája?

– A Biblia könyveinek megjelenítése. De nem a vallás oldaláról közelíteném meg. A Biblia a bölcsek, a bölcsességek könyve, napjainkban is rengeteget tanulhatunk belőle. Ha többen ismernék, a bolygónk is barátságosabb lenne körülöttünk.

Ön köztudottan – a keresztény világra érvényes jelentősége mellett – az egyik legmagyarabb ünnepnek nyilvánítaná a karácsonyt. Miért?

– Három nagy nemzeti ünnepünk van. Tavasszal március 15-e, a nyár vége felé augusztus 20-a és ősszel október 23-a. Télen nincs magyar ünnep. Nekem hiányzik.

Az elgondolása István királlyal kapcsolatos?

– Igen. A mai hivatalos álláspont szerint István fejedelmet 1000. december 25-én koronázták királlyá. Ez a nap a keresztény magyar állam megszületésének napja. Ekkor kezdődött el az ezeréves folyamat, amely végül is lehetővé tette, hogy a nemzetünk Európa népeivel integrálódni tudott.

Nem oltaná ki egymást két ilyen nagy jelentőségű történelmi és vallási esemény egy időben való ünneplése?

– Nem, sőt erősítenék egymást! Az antik Rómában december 25-én ünnepelték a napfordulót, vagyis a Nap születésnapját. Ezért tették erre a napra Jézus születése dátumát is. Ráadásul a korai középkorban ekkor ünnepelték az újévet is. Ez utóbbi tényt úgy is értelmezhetjük, hogy Istvánt az új, tehát a második évezred első napján koronázták. Gondoljon bele: Jézus születése, karácsony, Újév napja, új esztendő, új évezred, új államforma és a vallástörténet által említett „Krisztus ezeréves királyságának” megalapítása – a kör a kiindulópontra zárul, elméletileg tehát egységes egészet alkot.

Hogyan képzeli el a gyakorlatban a megemlékezés menetét?

– Ha egyszer valóban törvényhozó képviselők elé kerülne a téma, január elsejét javasolnám a magyar nemzeti állam születésnapjának. Ez nem törné meg a karácsony meghitt, családias hangulatát, nem vonná el a figyelmet az éjféli misétől. Újév napján csak a mélyen vallásosak látogatják a templomokat, az emberek többsége pihenget, vagy televíziót néz a szilveszteri mulatság elültével.

Egyszer említette, hogy az otthoni karácsonyfáját már évtizedek óta a nemzeti ünnep szellemében díszíti fel.

– Valóban. A fenyőfát nemzetiszín szalagokkal dekorálom, a csillagangyal alá koronás címert helyezek el, az ágakra műtárgyak helyett kemény héjas vagy szárított hazai gyümölcsöket aggatok. Az ablakomban kitűzöm a magyar lobogót.

Még mindig ön készíti a világ legjobb karácsonyi sült pulykáját?

– Természetesen! És erre nagyon büszke vagyok. Kiszedem a hátcsontokat…

…és megtömi a pulykát tokaji aszúban áztatott aszalt szilvával és gesztenyével. Jól emlékszem?

– Tökéletesen! Omlós és ropogós, puha és szaftos csoda lesz belőle. Mandulás-mazsolás rizst gardírozok hozzá. Látja, máris derűsebbnek tűnik a nagyvilág a kapu túloldalán…!Jankovics_Marcell1

Somogyvári D. György