Schodelné és a Normafa

Schodelné Klein Róza neve több helytörténeti írásban is felbukkan mint a színésznő, akinek éneke nyomán az addig Viharbükknek nevezett ősöreg növény a Normafa nevet kapta. Utánanéztünk, ki is volt ő, akinek a Hegyvidék egyik legismertebb részének elnevezését köszönhetjük.

Schodelne_es_a_Normafa1A XIX. század első felében a fővárosban két színház vetekedett egymással: a Nemzeti Színház és a pesti német színház. Schodelné művészetének köszönhetően a versenyből a Nemzeti került ki győztesen. Kiemelkedő tehetségének köszönhetően hazánkban őt tartják az első európai szintű énekesnőnek.
Törvénytelen gyermekként látta meg a napvilágot Kolozsvárott 1811-ben. Klein János fogadta be a családjába, így – bár ismerjük édesanyja nevét is: Geizler Zsuzsanna – a kortársak és az utókor is Klein Rózaként ismerik. Az őt befogadó család nem volt jómódú, de annyit összekuporgattak, hogy Rózát beírathatták a kolozsvári zeneakadémiára. Itt ismerte meg későbbi férjét, Schodel Nepomuk Jánost, aki az egyik tanára volt. Schodel nagy múltú pozsonyi zenészcsaládból származott, a Wesselényik zongoramestere is volt.
A kortársak mind egyetértettek abban, hogy Róza zenei tehetség terén egyértelműen túlszárnyalta későbbi férjét. A legtöbbet a kolozsvári iskolában egy Forti nevű zongoraművésztől tanulta, akivel beutazták fél Európát. Ekkor férjezett asszony volt. A „turné” egészen addig tartott, amíg Schodel János meg nem elégelte, a felesége után utazott, és hazahozta Magyarországra.
Pozsonyban telepedtek le, ahol Róza estélyeken, hangversenyeken lépett fel. Színházban az első szereplése 1829. június 9-én volt, amikor Agatha szerepét játszotta A bűvös vadász című operában. Stöger Ágoston, a pozsonyi színház igazgatója azonnal szerződést ajánlott neki, Schodelné azonban ezt nem fogadta el, hanem úgy döntött, Bécsben kezdi el építeni a karrierjét, és 1833-ban a Karntnerthor Theater-be szerződött. 1837-ben tért vissza Magyarországra, ez idő alatt több külföldi színházban vendégszerepelt, a többi között a berlini királyi operában is.
Hazatérésekor Szerdahelyi József, a pesti német színház vezetője megpróbálta „elcsábítani” intézménye számára, azonban Bajza Józsefnek nagyobb sikere volt: Schodelné Klein Róza 1838-ban véglegesen leszerződött a Magyar Színházba. Személye megosztotta a társulatot, voltak, akik miatta távoztak a színháztól, sőt, Bajza lemondását is összefüggésbe hozták vele. Toldy Ferenc így írt róla: „…egy percig sincs darabon kívül, nála nincs megállapodás, céltalan pillanat, heverő mozdulat […] Testének minden percecskéje énekel. […] A nagyoperai ének- és játékstílusnak valóban jelentős modorosságai vannak, és Schodelné sem mentes ezektől.”
Idővel Róza külföldre ment énekelni, fellépett Hannoverben, Kölnben, Londonban. 1843-ban visszatért, hogy eljátssza Szilágyi Erzsébetet a Hunyadi László operában. A szerepet Erkel Ferenc kimondottan az ő számára írta, ahogyan Bátori Mária szerepét is. A két utolsó alakítása, amiben a közönség láthatta, a Norma volt 1848-ban Bellini operájában, valamint Lady Macbeth 1849-ben Verdi művében. Ezt követően vidékre költözött akkori élettársához, Nyáry Pálhoz, és visszavonultan élt 1854. szeptember 19-én bekövetkezett haláláig.
A Nemzeti Színház társulata többször is piknikezett a Sváb-hegy tetején, és ezek egyikén 1840-ben Schodelné is részt vett. Annyira megihlette a tisztáson álló öreg bükkfa, amely a Norma díszletére emlékeztette, hogy elénekelte belőle az egyik áriát. A hagyomány szerint ettől kezdve hívják a fát Normafának, s a név később kiterjedt az egész vidékre.

B. A.Schodelne_es_a_Normafa2