Az_utolso_rohamtuzer

Az utolsó rohamtüzér

Nemrég hunyt el Csány Balázs, aki rohamtüzérként végigharcolta a második világháborút. Hegyvidéki őslakosnak számított, hosszú évtizedekig élt Németvölgyi úti lakásában – rá emlékezünk az alábbi írással.

Csány Balázs 1920 márciusában született Budapesten. Családjában történelemformáló alakokat találunk: apai ágon az őse volt Csány László, az 1848–49-es szabadságharc egyik vezetője és vértanúja, akit 1849. október 10-én akasztatott fel Haynau, míg anyai ágon Fiume polgármestere és a budai Vár főépítésze is gazdagította a családfát.
Már javában dúlt a háború Európában, amikor Csány Balázs 1941-ben a Ludovika Akadémián átvette diplomáját és tüzér hadnagyi kinevezését. Még ebben az évben az orosházi 18. tábori tüzérosztályhoz osztották be, ezzel az alakulattal 1943-ban került a szovjet frontra, ahol egy 10,5 centis tarackos üteg parancsnokaként szolgált.
Az ukrajnai egy évből tíz hónapot a pinski mocsárvidéken töltött, ahol a Gomel-Pinsk vasútvonal védelmét látták el. Itt főleg a partizánok elleni harcban vették ki a részüket, tüzérségi támogatást nyújtva a zászlóalj más egységeinek. Az előrenyomuló szovjetek feltartóztatására tett kísérletek során 1944-ben a Kárpátok előterében fekvő Stanislaunál megsebesült, felgyógyulása után a Billnitzer Ernő vezérőrnagy parancsnoksága alá tartozó rohamtüzérekhez vonult be.
Az egység központja a Budaörsi úti IV. Károly laktanyában volt. Innen küzdöttek a fővárost egyre jobban megközelítő szovjet csapatok ellen, főleg Budapest déli határában, a Csepel-szigeten és Pécel környékén. Főhadnaggyá léptették elő, és 1944 decemberében Esztergomba vezényelték, így nem maradt a körülzárt Budapesten. A Billnitzer-tüzérek többsége nem volt ilyen szerencsés, a bekerített fővárosban rekedtek, és harcoltak a hatalmas túlerő ellen. Utolsó bázisuk a Böszörményi úti csendőrlaktanya volt, amelyet február 6-ig tartottak. A rohamtüzérek többsége elesett.
Csány Balázs alakulatát Esztergomban „Hetzer” páncélosokkal szerelték fel, amelyek gyalogságot támogató rohamlövegek voltak, és részt vettek a Dorog, illetve a Székesfehérvár környéki ütközetekben. Miután lövegeiket elvesztették, Sopronba, majd Ausztriába vonultak vissza, ahol amerikai fogságba estek. Csány Balázs 1945 szeptemberében tért haza.
A háborúban tanúsított érdemeiért több kitüntetésben is részesült, például a gyalogsággal való eredményes együttműködésért Magyar Koronás Bronzérmet kapott, de elnyerte a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, a Magyar Koronás Ezüstkeresztet és a II. osztályú német Vaskeresztet is. A háborút követően civilben belsőépítészként dolgozott. Kalandos életpályát hagyott maga mögött, és halálával megint csökkent azok száma, akik jelen voltak a kerület születésénél.

B. A.