Dr._Tihanyi_Jozsef

Dr. Tihanyi József: "A munkának értéke van"

Dr. Tihanyi József, a kerületben működő Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar dékánja, a Biomechanika, Kineziológia és Informatika Tanszék vezetője Eötvös József-díjat kapott. A kitüntetés azoknak jár, akik életpályájukkal kifejezték elkötelezettségüket a pedagógus élethivatás mellett.

A dékáni iroda tele van különböző díjakkal, serlegekkel, nem lehet szokatlan az ön számára, ha kitüntetik.

– Az itt látható relikviákat a TF sportolói érdemelték ki. Az Eötvös-díj rendkívül megtisztelő számomra, bár sosem díjért dolgoztam, hanem azért, hogy megfeleljek a saját értékrendem által felállított mércének. Amikor e kettő egybeesik, az nagyon szerencsés dolog. Bár van még, amit nem tettem meg.

Mivel érzi adósnak magát?

– Mindig tanár és kutató szerettem volna lenni, ehelyett huszonegy évig különböző vezetői pozíciókat töltöttem be. Június végén azonban lejár a dékáni megbízatásom, és ezentúl a saját elképzeléseim szerint állíthatok fontossági sorrendet, s pótolhatom mindazt, amit régóta hiányolok. Három könyvem például már eléggé előrehaladott állapotban várja a befejezést; az egyik az általános biomechanikával, a másik a mozgató rendszerek biomechanikájával, a harmadik pedig az erőfejlesztés élettani és mechanikai alapjaival foglalkozik. Szeretnék több időt fordítani a doktoranduszhallgatóimra is, mert nagyszerű interaktív kapcsolat jött létre: komoly vitákat, közös kutatásokat lehet végezni és együtt elmélkedni velük. Arra vágyom, hogy legyen végre időm egy-egy kérdés megoldásán töprengeni, ne csak elcsípett órákban. A kutatást is átfogó, mégis speciális területen szeretném folytatni, azaz a biológia azon területén, amelynek van sportmechanikai irányultsága. Az agyi tevékenység mágnesesrezonancia-vizsgálata is idetartozik, az izom mikro és nano szintű vizsgálatával megérthetjük az izmok erőkifejtésének mechanizmusát a mozgásuk, az erőkifejtésre gyakorolt hatásuk terén.

Kapott már hasonló szakmai elismerést?

– Ilyen szinten ez az első. Régebben magasugró voltam, az eredményeim alapján megkaptam a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet, valamint kétszer voltam az Év Utánpótlásedzője is, és elsőként vehettem át a Kemény Ferenc-díjat edzőként, illetve a tudományban elért nemzetközi szintű eredményeimért.

Edzőként mi volt a legnagyobb sikere?

– Nemrégiben volt az egyik tanítványom ötvenedik születésnapja, az ünnepségre engem is meghívtak. Az a szeretet és tisztelet, ami ott fogadott, a legnagyobb elismerés számomra. Nagyon büszke vagyok rájuk, közülük többen még ma is csúcstartók. Társi Zoltán például harmincegy év után is ifjúsági rekorder 224 centiméteres teljesítményével, Juha Olga 197 centivel tartja az utánpótlás női csúcsot 1983, Sterk Katalin 199 centivel a fedett pályás magyar csúcsot 1982 óta! Ezek az eredmények önmagukért beszélnek.

Az íróasztalán látom a családja fotóit. Gyermekei követték az ön példáját?

– Ha arra gondol, hogy sporttal foglalkoznak-e, akkor nem, de a maguk területén sikeresek. Három lányom van, a legidősebb humánkineziológia szakon végzett, az ő révén van már három unokám is, a középső lányom tájépítész lett, ő e téren szerzett több nemzetközi és állami kitüntetést, és egyebek mellett a Millenáris Parkot is ők tervezték. A legkisebb lányom angol szakon végzett az ELTE-n, nagyon vonzódik a keleti filozofikus sportokhoz, a jógát oktatja is. A feleségem testnevelő tanár, jelenleg az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar dékánhelyettese.

Milyen útravalóval látná el unokáit, ha arra kerülne sor?

– A legjobb nevelési eszköz a példamutatás. A lányainkat is arra neveltük, hogy a családban a szeretet és tisztesség az első, és a munkának értéke van. Úgy gondoltuk, ha ez kialakul bennük, a saját életüknek is része lesz. Ma már látjuk, hogy az ő értékrendjük is ez, s ezt adják tovább gyermekeiknek. Remélem, az unokáim is megismerik, hogy nagyapjuk hogyan élt és mit ért el, s ez iránymutató lesz a számukra.

A. I.