Egy utca és névadója: Fery Oszkár

Volt a kerületünkben egy kacskaringós utca, amely a Németvölgyi úttól a Győri útig húzódott. A két világháború között Fery Oszkárról nevezték el. Az út elején az egykori csendőrlaktanya állt, a végén pedig a Pedagógium, amely 1925-től a Magyar kir. Testnevelési Főiskola lett. Amikor a TF történetét írtam, az archívumban tucatnyi levelet találtam a Fery Oszkár utcába címezve, mivel itt lakott a főiskola egyik illusztris tanára, Kerezsi Endre. Bár nem tudtam, ki volt Fery Oszkár, de a név megmaradt az emlékezetemben.
Évek múlva a ferencjózsefi idők rangos sportlapját, a Herkulest lapozgatva rábukkantam ismét a Fery névre. A Magyar Athletikai Club (MAC) vívóversenyének győzteseként volt kiszerkesztve, ráadásul az Oszkár keresztnév állt utána. Elég ritka névösszetétel, ezért felötlött bennem, hogy valószínűleg egyazon személyről lehet szó.
Fery sportkarrierjét tovább kutatva megtudtam, hogy a MAC 1894. májusi, a Nemzeti Lovardában tartott „vívóakadémiáján” a döntőben Balogh Bódoggal küzdött a győzelemért, amiről a szaklap így számolt be: „…Fery nagyon gyorskezű és ügyes vívó, de Baloghhoz képest izgatottnak látszott. Ennek a két úriembernek a vívása nagy tapsriadalmat keltett a szépszámú közönségben.”
Egy esztendővel később az országos jellegűvé terebélyesedett versenyen – amelyen már olasz vívómesterek is indultak – Fery Oszkár harmadik lett kardvívásban, amit az újság így kommentált: „Nem olyan rossz eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy tulajdonképpen az Osztrák–Magyar Monarchia kardbábele jött össze ezen a versenyen, ami – történelmi távlatból nézve – afféle ismerkedési estélye volt a millenniumi nagy nemzetközi vívótornának.” Feryről ekkor megjelent az újságban egy fotó főhadnagyi egyenruhában, kezében karddal.
A főhadnagyságból kiindulva kutattam tovább. Viszonylag rövid idő elteltével megállapíthattam, hogy a vívóbajnok Fery és akiről a belbudai utcát elnevezték – egy és ugyanaz a személy!
Fery Oszkár a Gömör vármegyei Rimaszécsen született 1860 januárjában. Középiskoláit az iglói főgimnáziumban végezte kitűnő eredménnyel. Apja a Koburg család intézője volt, fiát azonban a katonai pályára irányította. Államköltségen egyéves önkéntes tanfolyam után a cs. kir. 32. gyalogezredhez került mint címzetes őrvezető, majd meg sem állt a ranglétrán a hadnagyságig.
1884-ben tartalékba helyezték, ekkor beiratkozott a jogi fakultásra. Utána csendőrtiszti szakvizsgát tett, kinevezték főhadnaggyá, és különböző régiókban (például Szombathelyen, Zilahon, Ungváron) teljesített szolgálatot. Székesfehérvárott a IV. számú csendőrkerület törzséhez osztották be, itt 1902-ben őrnaggyá léptették elő. Ferenc József legfelsőbb parancsára 1908-ban a m. kir. I. számú kolozsvári kerület főparancsnokává nevezték ki, ahol már az ezredesi rangot is kiérdemelte. A háború alatt az erdélyi részeken teljesített szolgálatot, majd az 1918-as forradalmat Budapesten élte át.
A kommunista diktatúra utolsó napjainak egyikén, 1919. július 17-én a vörösőrség országos főparancsnokságára név nélküli feljelentés érkezett Fery Oszkár és négy társa ellen, államellenes összeesküvés vádjával. Az iratot – ellenőrzés nélkül – továbbították Kun Bélának és a vörös hadsereg politikai megbízottjához. A választ tartalmazó átiratban az állt, hogy az egykori csendőrtiszteket bírósági ítélettel internálják.
Az egyre anarchikusabbá váló állapotok miatt különböző parancsnokok között vándorolt az irat, míg végül a Tanítóképző Intézetben elhelyezett terrorcsapatnál kötött ki. Itt a véres kezű parancsnok önkényesen arra adott utasítást, hogy rövid úton végezzék ki a tiszteket. Július 24-én éjjel fél tucat verőlegény brutális módon egy pince vízvezetékcsöveire akasztotta fel őket. A holttesteket – az akasztáshoz használt gyilkos kötéllel – összekötötték, majd súlyokat raktak rájuk, és a műegyetemi rakpartról – cipőjüktől megfosztva – a Dunába dobták.
A konszolidáció után a terrorlegényeket elfogták, és a bíróság jogerősen halálra, illetve életfogytiglanra ítélte őket. Később – Horthy kormányzó jóváhagyásával – a mártírhalált halt Fery Oszkárról nevezték el a mostani Kiss János altábornagy utcát.

Dr. Takács Ferenc

Emléktábla Fery Oszkárnak

Visszakerült régi helyére, a Budapesti Tanítóképző Főiskola falára Fery Oszkár vértanúhalált halt csendőr altábornagy emléktáblája. "A tragikus történelmi eseményeket is meg kell őriznünk emlékezetünkben, ha másért nem, azért, hogy többé ne fordulhassanak elő" – fogalmazta meg az utókor feladatát Fonti Krisztina alpolgármester a július 8-i emléktábla-avató ünnepségen. Történészi szempontból ismertette Fery Oszkár életét és halálának tragikus körülményeit Balázs Attila, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője. Ezt követően Fonti Krisztina és Mikonya György, a főiskola dékánja együtt leplezték le a táblát.

A csendőr altábornagynak először 1921-ben állítottak emléket a főiskola falán, ekkor utcát is neveztek el róla. A kor csendőrellenes hangulata miatt 1945-ben eltávolították a táblát, és a közterület nevét is Kiss János altábornagy utcára változtatták. Fery Oszkár emléktáblájának újbóli avatásával a Hegyvidéki Önkormányzat régi „adósságát” törlesztette egy olyan emberrel szemben, aki végig hű volt a magyar állameszméhez.Egy_utca_es_nevadoja

A.