A kifogástalan gyep

A brit szigeteken télen-nyáron esernyővel sétálnak az urak. Ami nekik tradicionális kényelmetlenség (mármint a rendszeres eső, köd és pára), az a fűféléknek lételeme. Innen kezdve tényleg csak nyírni kell a gyepet, hogy a természetes szépség mellé az ápoltság érzete is társuljon. Itthon ez az adottság hiányzik, így a hazai kertészeknek sok munkát kell befektetniük a kerti főfelületek karbantartásába – és sajnos az eredmény ezek után sem lesz összemérhető az angol gyepekkel. Különösen is így van ez a Hegyvidéken, ahol a talajadottságok és a klimatikus viszonyok ritkásabb, világosabb és vegyesebb összetételű fűtársulások megtelepedésének kedveznek.

Telepítés

A gyep magvetésének ideje a nyár vége. Ekkor már csökken a hőmérséklet, több a csapadék de még elég idő áll a csenevész fűszálak rendelkezésére, hogy megerősödjenek és felkészüljenek a téli viszontagságokra. Fontos azonban, hogy milyen fűmagot vagy keveréket vetünk. A választék széles, s szinte minden termék dobozán a vágyainkat megtestesítő erős, egészséges és haragoszöld gyep képe látható. Mégsem mindegyik egyformán alkalmas. Ne a képek vagy a rövid leírás alapján válasszunk, hanem a fajösszetétel szerint! Ebben érdemes kikérni az eladó tanácsát, ehhez pedig pontosan elmondani minden olyan körülményt, ami befolyásolhatja a fű fejlődését. A legfontosabbak: a talaj, a lejtés, a fényviszonyok, a várható igénybevétel, illetve hogy milyen öntözési lehetőség biztosított.

A gyepszőnyeg fektetését az év bármely szakában el lehet végezni, hiszen ilyenkor a növényekkel együtt érkezik a gyökérzet és a talaj felső rétege is. Az átgyökeresedés érdekében itt is ideálisnak nevezhető a nyár végi időszak.
A telepítés – legyen az vetés vagy gyepszőnyegfektetés – másik sarkalatos pontja a talaj-előkészítés. A megforgatott talajból minden gyomot és a korábbi gyep maradványait el kell távolítani, legyen az elfekvő mag, vagy gyökérdarab. Erre a legalkalmasabbak a totális gyomirtók, amelyek válogatás nélkül kiirtanak minden zöld növényt. (Éppen ezért nagyon körültekintően kell báni velük!)
A telepítés előtt – amennyiben szükséges – trágyázni is érdemes, hiszen később már nem lehet ilyen könnyen a gyökerek alá juttatni a tápanyagokat. A foszfor tartalmú trágya például segíti a gyors csírázást és a gyökeresedést. Ezzel akár egy teljes hetet nyerhetünk.

Gondozás

A kikelő gyep csodálatos látványt nyújt. Az ég felé meredező friss fűszálak napról napra borítják be a csupasz talajt. Ebben az időszakban mindenki örömmel figyeli a gyep fejlődését. Ha már ilyenkor gyomnövények jelennek meg, amelyek a fűnél gyorsabban nőnek és elcsúfítják a felületet, akkor az előkészítés során valamit elrontottunk, vagy szennyezett magkeveréket vetettünk. A fűszálak növekedése után megindul a bokrosodás, és a gyep záródik, azaz benövi a teljes talajfelszínt.
Ezt a kezdeti, örömteli időszakot a következő években a szépen lassan betelepülő gyomok és végül a moha zárják le. A szomszédos kertekből, vagy távolabbról érkező magok kikelnek, és a fű között megjelennek a lóhere, a pitypang és más növények levelei, valamint az árnyékos helyeken az első mohapárnák. Ha a gyep mindent megkap, amire a gyors és folyamatos fejlődéshez szüksége van, akkor ez a folyamat később és lassabban zajlik, ha azonban nem a körülményeknek megfelelő fajösszetételt választottunk, rossz a talaj, kevés a nedvesség, akkor robbanásszerűen terjednek a fűcsomók rovására a gyomok, amelyek az adott körülmények között sokkal jobban érzik magukat. Gyom alatt nem is feltétlenül a veszélyes mezőgazdasági gyomokat kell érteni, hanem inkább azokat az őshonos növényeket, amelyek évezredek óta a Hegyvidéken élnek, és valószínűleg a kert helyén is nőttek, mielőtt beköltöztünk volna.
Az ellenük folytatott küzdelem egyetlen hatékony módszere a vegyszeres gyomirtás. Ilyenkor – úgynevezett szelektív – kétszikűirtó szereket használnak, amelyek nem károsítják a füvet, de elpusztítják a gyomokat. Hatásuk csak akkor lesz maradandó, ha a fű képes visszafoglalni a gyomok helyét, és versenyre kelni a folyamatosan érkező új betelepülőkkel szemben. Persze nem biztos, hogy az összes százszorszépet, pitypangot vagy más növényt ki kell irtani a kertből – valószínűleg természetközelibb lesz a környezetünk, ha csak időnként kihúzgáljuk a túlzottan elszaporodott őslakos vendégeket.
A moha gyakran megjelenik a kerületben, különösen az árnyékos, nedves kertrészeken. Párnái lassan terjedve kiszorítják a fűszálakat és nagy területeken egyeduralkodóvá válnak. Visszaszorításuknak két módja lehetséges: a mechanikus és a vegyszeres irtás. A mechanikus mohairtás eszköze egy speciális kampós fogú gereblye, amellyel a mohapárnák – meglehetősen fáradságos fizikai munkával – kitéphetők. Érdemes ezt a munkát a nyári időszakban végezni, mert ilyenkor a mohapárnák kiszáradnak, és könnyebb eltávolítani őket.
A vegyszeres irtásnál kifejezetten erre a célra készített szert válasszunk. Legjobb, ha a mohairtó gyeptrágyát is tartalmaz, így a kiszabaduló fűcsomók képesek megerősödni. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ha a feltételek nem változnak – és például a házak által vetett árnyék aligha tűnik el –, akkor a leggondosabb mohairtás is csak időleges eredménnyel kecsegtet.

Trágyázás

Az idősebb gyepeknél a tápanyagok utánpótlására is figyelni kell. A nyírással ugyanis rendszeresen eltávolítjuk a nyesedéket, így a talaj nem tudja visszanyerni a tápanyagkészletét. A trágyázás elsődleges időpontja a tavasz eleje, még mielőtt a növekedés megindul, de különösen az intenzív használatnak kitett gyepek esetében a nyári trágyázás is szükségessé válhat a növekedés lelassulásának megelőzésére. A tápanyaggal optimálisan ellátott gyep sokkal jobban tűri a hőséget és a vízhiányt. Zártságánál, vagyis sűrű növésénél fogva a gyomok is kevésbé telepszenek meg rajta.
A beállt, idősebb gyepeknél – a fűszálak tövénél – a felhalmozódó szerves anyagokból összefüggő réteg alakul ki: a gyepfilc. Kisebb vastagságban ez a réteg megvédi a talajt a gyors kiszáradástól, ezzel hasznot hajt, ha azonban túl vastaggá válik, akkor akadályozza a talaj és a gyökerek légzését, s károsítja a gyepet. Ha a kertben rendszeresen összegyűjtjük a lenyírt füvet, akkor a gyepfilc nem ér el túlzott vastagságot, de öntözött és idősebb gyepeknél előfordulhat. Ilyenkor speciális gépekkel – esetleg a gyepen történő stoplis foci- vagy golfcipőben történő járkálással – felszaggatják a gyepfilcet, biztosítják a talajfelszín és a fűcsomók átszellőzését.

*

A legfontosabb tehát a fűmagkeverék fajösszetételének megválasztása, a rendszeres nyírás és az öntözés – erről korábban már megjelent írás a lapunkban. Ha mindent jól csináltunk, akkor a gyep kellően zárt és egészséges lesz, és az idegen növények betelepülését – esetenkénti kis segítséggel – képes lesz megakadályozni.
Az igazsághoz tartozik azonban, hogy annál több munkánk adódik a gyeppel, minél messzebbre igyekszünk a Hegyvidékre jellemző természetes állapottól – ami kétségtelenül erősen különbözik a ködös Albion kertész által nem látott területein is dús, zöld füvétől.