Drumi_a__repulo_puma

Drumi, a repülő „puma”

A mindenkori önkényuralmi rendszerek áldozatainak kutatása során megkülönböztetett figyelemmel kísérem a hegyvidéki kötődésűeket. Az egykori 101. Puma repülőezred – Szentgyörgyi Dezső után második legeredményesebb – vadászpilótája, Tóth Lajos, vagy ahogyan pilótatársai hívták, Drumi, az akkori Endresz György (ma: Magyar jakobinusok tere) 1. alatt lakott, és sorsa napjainkra méltatlanul feledésbe merült.
Kívülállónak már-már hihetetlennek tűnik az a légkör, ami e pilóták között uralkodott. Nem pusztán az egymás feltétlen segítését értve ez alatt, de még inkább az ellenfél (nem ellenség!) emberszámba vételét, amitől abban a nagy vérzivatarban is emberek tudtak maradni.
Szentgyörgyi, amikor az ellenfél gépének elfogyott a lőszere, nem támadta többé, csak addig tekintette legyőzendőnek, amíg az harcolni volt képes. Tóth Drumi, amikor egy légi harcban lelőtt egy amerikai gépet, miközben egy másik őt lőtte le, az amerikaival szinte egy időben ért földet. Drumi megvédte „pilótatársát” a feldühödött helyi lakosságtól, és kezet fogott vele, amiről egyik bajtársa még fényképet is készített. Valaki fel is jelentette, és csak ezredparancsnoka kemény kiállásának köszönhetően sikerült megúsznia a retorziót. Ez a szellem hatotta át a „pumákat”. A puma jelvény egyébként Heppes Aladár ötletére született, és tisztelt fogalommá vált még a szövetségesek körében is.
Tóth Lajos 18 éves korában kezdte a repülős kiképzést, 1942 decemberében avatták hadnaggyá. Nemcsak egész életében jó tanuló volt, de – ma ezt úgy mondanánk – egyszerűen a génjeiben hordozta a kiváló pilóta minden képességét. Hadifogságba kerüléséig 28 légi győzelmet tudhatott magáénak, egyedül Szentgyörgyi Dezső előzte meg, neki kettővel több volt.
Azért nem kizárólag a diadalokról szóltak a krónikák, néha nagyon kemény küzdelem zajlott, akkor és ott valóban a lét volt a tét. Amikor Drumit egy bevetés során lelőtték a szovjet vonalak mögött, csak bravúros körülmények között, egy negyven méter széles patakot és a Dnyepert átúszva sikerült visszajutnia. A magyar és a szövetséges légierő aránya szinte összehasonlíthatatlan volt. Csak egy példa: a Balaton térségében lezajlott légi csatában 32 magyar gép küzdött 800 szövetséges ellen.
A Puma repülőezred tagjai a háború végét amerikai hadifogságban élték meg. További sorsuk is különös módon alakult. Szentgyörgyi pilótának jelentkezett a Magyar–Szovjet Légiforgalmi Társasághoz, ahol először – valószínűleg magyar nyomásra – elutasították, majd amikor a kinti vállalatvezetés (feledve a lelőtt szovjet gépek számát) mindent megmozgatott az általuk igen nagyra becsült magyar pilóta megszerzése érdekében, másodszorra már felvették. Természetesen akkori vezetőink nem adták fel olyan könnyen, koncepciós pert követően Szentgyörgyi éveket töltött börtönben.
Tóth Drumi, miután hadosztályparancsnok-helyettességig ívelő pályája során nagyban hozzájárult a Magyar Néphadsereg légierejének átszervezéséhez, szintén koncepciós per áldozata lett, 1951 elején tizenketted magával letartóztatták, és júniusban – épp hatvan esztendeje – kivégezték. Halotti anyakönyvi kivonatában ez áll: a „halál oka ismeretlen”. Sokáig még a sírhelyéről sem tudtunk. Csak 2003-ban történt azonosítását követően, szeptember 10-én sikerült repülős tiszteletadás mellett az immár posztumusz ezredest örök nyugalomba helyezni a 301-es parcellában.
A Puma repülőezred ma már újjászületve, Puma századként, a NATO kötelékében, az új grippenekkel repül. Egykori kiváló vadászpilótája előtt méltó lenne emléktáblával tisztelegni volt lakóhelyén.

Szatucsek Tibor