Helytorteneti_seta_a_Csorsz_utcai_es_farkasreti_zsido_temetoben

Helytörténeti séta a Csörsz utcai és a farkasréti zsidó temetőben

Különleges sétára hívta az érdeklődőket a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület. A Csörsz utcai és a farkasréti zsidó temetőben nemcsak a temetkezési szokásokról, de a jelképek használatáról és egy-egy sír halottjának történetéről is hallhattunk.

Szinte észrevétlen a járókelők előtt a MOM Kulturális Központtal szemben lévő Csörsz utcai ortodox zsidó temető, s nemcsak azért, mert ötven éve nem temettek már ide senkit, hanem mert kőkerítése, mindig zárt ajtaja távol tartja a holtaktól az illetéktelen kíváncsiskodókat.
Bár holtakat említünk, vezetőnktől, Szegő Dóritól megtudjuk, hogy a zsidó hit szerint a halott lelke él, ezért hívják a temetőt az „élet házának”. Emiatt például a sírok körül burjánzó növényeket alig ritkítják – sértés lenne a halott test élő lelkének, ha helyette végeznék el ezt a munkát, mert az élő lélek tulajdonának tekintik a sírt. De az organikus szemléletet jelképezi az is, hogy mindenben a természetre és annak anyagaira támaszkodnak. Ezért temetik halottaikat fehér len ruhába, olyan fakoporsóba, amelyben a szegek is fából készültek, és a koporsót is ezért viszik fakocsin a végső nyughelyig.
A zsidó holtakat nem hamvaszthatják, és a sírok – ha a sírkövek nem is mindig – kelet, azaz Jeruzsálem felé néznek: mindkét szokás a messiásvárással függ össze, segítendő a halott felkészülését. Sajátossága a zsidó sírkerteknek, hogy elkülönítve temetik el a vallási vezetőket, csakúgy, mint a férfiakat és a nőket – házaspárok is csak a legritkább esetben fekhetnek egymás mellett.
A Csörsz utcai a budai oldal legrégebbi zsidó temetője, az 1890-es években kezdődtek itt a temetkezések. A sírköveken csak héber felirat látható, a számokat is betűkkel jelölik. A címeres sírokban olyan emberek nyugszanak, akik nemességet kaptak a magyar nemzetért hozott áldozatukért. Ilyen volt Freudiger Mózes, az óbudai textil- és paplangyár alapítója, aki Óbudán létrehozta az egyesített Budapest első magyar nyelvű iskoláját, vagy például Jakov Koppel Reich rabbi, akit IV. Károly királyi tanácsossággal tüntetett ki, és aki 90 évesen lett a felsőház tagja. A helytörténeti séta résztvevői közül valaki még azt is tudta, Reich rabbi annyira szigorúan ortodox volt, hogy 79 éves korában IV. Károly megkoronázására azért ment több kilométert gyalog a nagy hóban, mert az ünnepi ceremónia szombatra esett, amikor zsidó ember nem utazhat járművön.
A korona a sírköveken mindig vallási vezetőt jelöl. A kancsó a templomi szolgálatért „járt”. A szomorúfűz a Szentföldet idézi. Több magyarázat is van arra, hogy a sírokon virág helyett miért kövek vannak: egyrészt ez az ókori időkre emlékeztet, amikor a vándorló zsidók kövekkel takarták-óvták a vadállatoktól halottaikat; egy másik elmélet szerint a porrá hamvadó testet védik a kövek a széltől; a harmadik magyarázat szerint pedig csak élettelent tehetnek az élettelen testre, ezzel tisztelik meg a halottat.
A köztemetőhöz csatlakozik, mégis elkülönül a farkasréti zsidó temető, amely számos ismert egyházi vezető, művész, tudós nyughelye. A sírok között sétálva olvashatjuk mások mellett Farkasházy Miklós festőművész-grafikus nevét; Jakab Dezsőét, aki a magyar szecessziós építészet kiemelkedő képviselője volt; megállhatunk Beke József hídépítő sírja előtt, aki az Erzsébet és a Szabadság híd szerkezeti tervezője volt, és részt vett a Margit, valamint a Lánchíd átalakításában is; de itt van Hanák Péter történész neve is, vagy Ferenczi Sándoré, a hazai pszichoanalitika megteremtőjéé.
A gyakorlatlan érdeklődőnek mindkét temető héber sírkövein feltűntek a visszatérő azonos jelek: a sírkő tetején két, alján pedig öt betű. A séta vezetője és a hozzáértő résztvevők szerint a kétbetűs jelölés azt jelenti, hogy „itt van elrejtve”, az ötbetűs pedig ezt: „legyen a lelke bekötve az örök élethez”.

A. I.