Kapor, a szelíd boszorkányűző

A kapor őshazájának a Földközi-tenger mellékét és Nyugat-Ázsiát tartják. Népi elnevezése a fűszerkapor, illetve a kedves hangzású uborkafű. Az ernyős virágzatúak családjába tartozik, a petrezselyem, a kakukkfű és az ánizs rokona. Rövid tenyészidejű, fényigényes, könnyen termeszthető növény. Napfényes, kevés árnyékot adó gyümölcsfák között, vagy veteményes ágyak szélén érzi jól magát.
Ősrégi fűszer, már a Biblia is utal rá: „…jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagyjátok azt, ami a törvényben ezeknél súlyosabb…” Ebből kiderül, az ókorban a fűszernövények olyan értéket képviseltek, hogy adó fejében is elfogadták.
Az egyiptomiak a kaporból teát főztek, csillapítva ezzel fejfájásukat. A középkorban a mentával vetekedő átható illata miatt, amit elsősorban a füstölésekor tapasztaltak, varázserőt tulajdonítottak neki, és nagyon hatásosnak tartották, főleg a boszorkányok ellen! Holott amúgy a szelíd, gyengéd fűszerek közé tartozik, nincs az a diéta, amelyik megtiltaná a használatát.
A népi gyógyászatban étvágykeltő, emésztésjavító, puffadásgátló, tejelválasztás-serkentő és fejfájás elleni szerként használták. Enyhe teafőzetét csuklás és hascsikarás ellen itatták a csecsemőkkel, de a felnőttek is elkortyolgathatták álmatlanságuk orvoslására.
A magyar konyha régi, kedvelt fűszernövénye, akár hatvan centiméter magasra is megnő. Levelei többszörösen tagoltak, virága világossárga. Felhasználása sokrétű, szárított, morzsolt állapotban jól zárható üvegben vagy fűszertartóban tároljuk, így nem veszti el átható illatát, erejét. Finom, apróra vágott leveleit mártások, szószok, főzelékek, tészták ízesítésére használjuk. Levesek, különféle halas fogások, gombaételek, rákok, tyúk- és marhahúsok fűszere. Sajtból készült ételek, körözöttek, lepények, saláták ízesítője. Illóolaj-tartalma, aromája gyorsan elvész, ezért ne főzzük, csak az elkészült ételbe, tálalás előtt tegyük bele.
A savanyú káposzta, a tök, a savanyú és a kovászos uborka elképzelhetetlen nélküle, de szinte minden savanyúságba alkalmazható. Leveleit gyakrabban, szárítva és morzsolva is, míg lencse formájú magjait ritkábban, de felhasználhatjuk, ezek fűszeres friss-édes aromájúak, és az édesköményhez hasonló ízűek. Magját őrölve egyes vidékeken a zsemlés-véres hurkába is használják. Mai receptünk két variáció egy témára, azaz salátára!

Kapros töksaláta

Gyaluljunk le és 1 kiskanál sóval szórjunk be kb. 80 deka meghámozott tököt. Hagyjuk állni úgy félórányit, hogy levet engedjen, majd nyomkodjuk ki, és egy mélyebb salátástálba szedjük át. A tál oldalát rakjuk körbe egy héjastól felszeletelt narancs karikáival. Két evőkanál 5%-os almaecetet édesítsünk meg 4 kiskanál mézzel, és csorgassuk a tökre, forgassuk össze, hintsük meg 1 csokor felaprított kaporral. Hűtőszekrényben, lefedve, 1-2 óra hosszáig pihentessük.
A tejfölös változatnál ugyanúgy készítsük elő a tököt, mint az előzőnél. Keverjünk össze 3 deci tejfölt 1 púpozott evőkanál mustárral, fél mokkáskanál őrölt fehér borssal és fél citrom levével. Fűszerezzük 1 csokor frissen felaprított kaporral, végül forgassuk össze a kinyomkodott gyalult tökkel.Kapor_a_szelid_boszorkanyuzo

JM.