A laboratóriumi leletek értelmezése

A leggyakoribb laboratóriumi lelet az úgynevezett kis vérkép, amely a vérsejteket, a vérlemezkéket, a vérfestéket (hemoglobin) és a hematokritot vizsgálja. Ehhez elég egy pár csepp vért venni, a vérben található elemek számából és a vér mennyiségéből következtetnek a szervezetben előforduló részecskék összmennyiségére.
Némileg összetettebb eredményt ad a differenciált vérkép, amely a leukocita (fehérvérsejt) alaptípusainak számolására szolgál. A leukociták az immunrendszer sejtjei, megvédik testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. A vérminta centrifugálása után a fehérvérsejtek a magvas sejtek vékony határrétegében, a leülepedett vörösvérsejtek és a fehéres színű vérplazma között találhatók meg. Előfordulhatnak a normálistól eltérő eredmények, azonban ezekből nem szabad levonni lényeges következtetéseket, hiszen sokszor csak átmeneti állapotot jeleznek. Ugyanakkor a kóros elváltozások kiszűrése érdekében bizonyos idő után javasolt ismét ellenőrizni az eredményt.
Sokféle fehérvérsejt létezik, ezeken belül megkülönböztetjük a granulocitákat (festődő szemcséket tartalmazó sejtek) és az agranulocitákat (szemcsét nem tartalmazó sejtek). Granulocita típusok a neutrofilek, a bazofilek és az eozinofilek. Bakteriális és gombás fertőzésekkel, apró gyulladásos folyamatokkal szállnak szembe a neutrofilek, tömeges pusztulásuk eredménye a gennyesedés. A gyulladást létrehozó hisztamin kibocsátásával allergiás immunválaszt hoznak létre a bazofilek, míg az eozinofilek az élősködők – galandférgek, orsóférgek, cérnagiliszták, toxoplasma – ellen harcolnak.
A csontvelőben létrejövő vörösvértest leköti és szállítja az oxigént, valamint a szén-dioxidot. Átlagértéke a férfiaknál 4,5–5,9 Mio/mikroliter, a nőknél 4,0–5,2 Mio/mikroliter. A vörösvértest-süllyedést mm/órában adják meg, normálértéke nőknél kevesebb, mint 20 mm/óra, férfiaknál 15 mm/óra alatt marad. Az erős süllyedés leggyakrabban gyulladásos állapotot jelez, esetleg rosszindulatú daganat, vagy vashiányos vérszegénység jelenlétére utalhat.
A klinikai kémiai vércukor annak meghatározására szolgál, hogy a vér glükózszintje az egészséges tartományon belül van-e. Alkalmas a diabétesz és a diabétesz előtti állapot szűrésére, diagnosztizálására és monitorozására. Terheléses vércukorvizsgálat indoka lehet a gyakori vizelés, ok nélküli szomjúság és éhségérzet, fogyás, fertőzésekre való hajlam. A hemoglobin A1C a cukoranyagcsere működésére utaló laboratóriumi érték, a vérvételt megelőző hat-nyolc héttel előbbi állapotot tükrözi.
Veseelégtelenséget jelezhet a magas karbamidérték – a karbamid az aminosavak lebontási terméke –, míg a húgysav vérszintje a köszvény kialakulására figyelmeztet. A hemoglobin a vörösvérsejtekhez kötődve végzi a légzési gázok szállítását, anyagcsereterméke a bilirubin, amelynek vérben való felhalmozódása sárgaságot okoz. Magas koncentrációja vagy elhúzódó feldúsulása a mennyiségtől függő szervi károsodásokhoz, szélsőséges esetben halálhoz vezethet.
A triglicerid- és a koleszterinméréssel a szívbetegség kockázatát lehet felmérni, az alkalikus foszfatázvizsgálattal meghatározható a szervezetben létrejött szövetkárosodás helye és oka. Hasnyálmirigy-gyulladás, vagy más hasnyálmirigy-betegség diagnosztizálására szolgál az A-amiláz-vizsgálat, az AST adatai pedig azt mutatják meg, hogy a páciensnek volt-e „A” csoportba tartozó Streptococcus-fertőzése. Pajzsmirigybetegségek szűréséhez és kórmeghatározásához járul hozzá az endokrinológia TSH, valamint a trijód tironin T3.
Szintén vérből állapítják meg az ösztrogénszintet. Ennek ellenőrzésére akkor van szükség, ha egy nőnek nem szabályos a menstruációs ciklusa, kóros vagy bő a havi vérzése, meddőség áll fenn, menopauza tünetei jelentkeznek, vagy hormonzavarral küzd. A kóros tesztoszteronszint meghatározásával kiszűrhetők egyes merevedési zavarok és a terméketlenség, valamint annak oka, hogy miért jelennek meg nők esetében a férfias jellemzők.

Knp.