Terror az iskolában
Száz éve ad helyet a budai tanítóképzésnek az ELTE Kiss János altábornagy utcai épülete. Az egykori Budai Képző a Tanácsköztársaság idején tragikus események színhelye volt. Fery Oszkár csendőr őrnagy és társai kivégzésére hamarosan az épület falára kihelyezett márványtábla emlékezik majd az önkormányzat jóvoltából.
Cserny József irányításával 1919. július 10-én, a Tanácsköztársaság legsötétebb időszakában vették be magukat a Budai Képző Mozdony – ma Kiss János altábornagy – utcai épületébe a „Lenin fiúk” – emlékezik vissza két nappal későbbi dátummal ránk maradt feljegyzéseiben Quint József akkori intézeti vezető. Mint írja, két nappal ezután a vörösőrség különítményének tagjai elszállították az iskola értékeit. Július 18-án a pincében előbb megkínozták, majd 21-én felakasztották Fery Oszkár altábornagyot, a csendőrség felügyelőjét, valamint Borhy Sándor és Menkina János csendőr alezredeseket.
Tárgyalásán Cserny József azt vallotta, hogy nem akarta megölni a csendőrségi vezetőket, épp ellenkezőleg, megpróbálta megszöktetni őket. A valóság ezzel szemben az, hogy Cserny a Tanácsköztársaság hivatalos szerveinek tudta nélkül utasította beosztottjait a gyilkosságokra. Valódi oka nem volt a kivégzéseknek, bár egy névtelen feljelentésben a tiszteket ellenforradalmi tevékenységgel vádolták meg, Fery, Borhy és Menkina a Tanácsköztársaság idején mindvégig az otthonukban bujkáltak. Ennek ellenére Cserny legényei elhurcolták és a tanítóképző pincéjében három napig vallatták őket.
Mivel nem mondtak semmit – nem is mondhattak, hiszen nem vettek részt semmiféle szervezkedésben –, az egykor tengerészként szolgáló Cserny kiadta a parancsot a kivégzésükre. A pribékek áldozataikat a Műegyetem előtti rakpartról a Dunába dobták. A három csendőrségi vezető volt a vörös terror legmagasabb beosztású áldozata, tiszteletükre 1920-ban egy helyiséget kápolnává alakítottak az épület pincéjében. Egy évvel később róluk nevezték el a tanítóképző melletti három utcát: a Mozdony (1945 után Kiss János altábornagy) utca Fery Oszkár, a Nagy Jenő utca Borhy Sándor, a Tartsay Vilmos utca pedig Menkina János nevét kapta.
Szintén 1921-ben született döntés a három csendőrtiszt tiszteletére emelt emléktábla felállításáról is, ami végül 1924-ben valósult meg. Az emlékhelyet attól kezdve egészen a második világháború utáni rendszerváltásig az iskola polgársága rendszeresen megkoszorúzta halottak napján. Az önkormányzatnak köszönhetően ennek a márványtáblának a mása kerül vissza hamarosan az épület homlokzatára. Sajnos, a Tanácsköztársaság borzalmai a második világháborúban is megismétlődtek, a harcok befejezése után az intézmény udvarán hét áldozat holttestét hantolták ki.
Ám.