Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez
Csepelrol_a_Normafa_utra

Csepelről a Normafa útra

A két világháború között Budapesten egyértelműen a villamos jelentette a fő közlekedési eszközt. A menetrend szerinti busz épp hogy csak bemutatkozott, máris az első világháborús üzemanyaghiány áldozata lett. Komolyabb fejlődés az 1920-as évek második felétől indult el, kezdetben 1-től 19-ig számozott járatok közlekedtek, a 20-on felüli tartományt pedig az akkor tíz kerületből álló város határain túlfutó viszonylatok kapták.
Később a budai oldalon már a belső járatokat is – 28-as (Zugligetbe) és 29-es (Csatárkára) – ellátták ilyen számokkal. A 21-es eredetileg a Boráros térről Csepelre közlekedett, majd amikor 1951 májusától megindult az ottani gyorsvasút, a számjelzés átkerült Budára. A Moszkva térről akkor már több 20-assal kezdődő számú járat indult: a 22-es Budakeszire, a 28-as Zugligetbe, illetve még a második világháború előtt egy rövid ideig a 23-as Hűvösvölgybe, Pesthidegkútra és Remetére.
A 21-es kezdetben (kb. 1953-tól) a Moszkva térről az Orbánhegyi út és a Fodor utca érintésével a Mártonhegyi útig közlekedett. Néhány év múlva a Lékai János (ma Apor Vilmos) térig már körforgalomban járt, nagyjából a mostani 102-eshez hasonlóan. Azonban amikor 1957 után a 4-es busz vette át e térség kiszolgálását, a 21-es már a Szabadság-hegyig haladt, és egy ideig 21/A jelzéssel betétjárata is volt (a Moszkva tértől a Nógrádi utcáig).
A csillebérci KFKI megnyitása után 21/A jelzéssel a Szabadság-hegytől odáig közlekedett, míg munkaszüneti napokon 21/B-vel a homlokán a János-hegyig is járt autóbusz. Ezeket a felső vonalakat csakhamar 90-esre és N jelzésűre, utóbbit később 90/Y-ra számozták át.
Egy ideig a buszok a Normafa úton jártak fel, míg a város felé az Eötvös úton jöttek le. Ezt a kettéosztást az utak keskenysége indokolta, illetve az, hogy a Normafa úton valamivel kevesebb volt az emelkedő. Korabeli beszámolók szerint az utasok nagyon élvezték a felfelé vezető utat, mert az akkor még kevésbé beépített Normafa úton szinte végig erdős környezetben kapaszkodtak az autóbuszok.
A 21-es évtizedekig a megszokott Moszkva tér–Szabadság-hegy, fogaskerekű-állomás közötti útvonalon járt. Moszkva téri végállomása a Krisztina körút elején volt, nagyjából ott, ahol ma az 5-ös busz áll meg a város felé. Az akkori kisebb forgalomban a járművek könnyebben bevették a végállomás kanyarját. Vasár- és ünnepnapokon volt még 121-es jelzésű gyorsjárat is a pesti oldal és a János-hegy között, de az nem érintette a Moszkva teret.
Illusztrációként közölt, fekete-fehér képünkön kivehető, hogy az autóbusz színe eltér a megszokottól. Az alul világoskék, felül vajszínűre festett jármű, amelyen tolóablakok voltak, az Ikarusz-60-as exportból visszamaradt szériájának egyik darabja. Viszonylag rövid ideig a 22-esen és esetenként a 21-esen szolgált, majd vidéki városok (a többi között Győr) kapták meg, mivel a hirtelen megnövekvő fővárosi igényekhez képest az Ikarusz nem tudott elegendő számú kocsit gyártani. Mindezek alapján fotónk 1959–60 körül készülhetett, a hátul (ahol a kalauz ült) fellépő asszony valószínűleg a szabadság-hegyi egészségügyi intézmények egyikébe ment látogatóba. Az akkor sokkal drágább buszt ugyanis aligha veszi igénybe egy olyan szakaszon, amelyet a jóval olcsóbb villamossal is megtehetett volna.
A legutóbbi időben a 21-est a 90-es szám váltotta fel, hiszen a Paraméterkönyv szerint villamos, busz vagy troli nem viselheti ugyanazt a jelzést. Friss hír azonban, hogy a 90-es buszcsalád a nappali járatokra visszakapta a 21-es számot.

Kertész István