Emléktábla a bátor házaspárnak
Emberségből, tisztességből és tartásból mutatott példát nemcsak saját korának, de a későbbi generációknak is az a házaspár, amelynek tiszteletére emléktáblát avatott fel a Hegyvidéki Önkormányzat. Zsindely Ferenc miniszter, valamint hitvese, Tüdős Klára textilművész a második világháború idején üldözötteket, eleinte gyerekeket, később felnőtteket is, családokat, köztük zsidókat bújtatott és mentett meg a haláltól.
Rendkívül fontos emlékeznünk azokra az emberekre, akik az életüket is kockára tették ismerős vagy ismeretlen honfitársaikért, szívük parancsát követve, áldozatoktól sem megriadva segítették az üldözötteket – méltatta Fonti Krisztina alpolgármester azt a második világháborúban hőssé vált házaspárt, amelynek tiszteletére emléktáblát avatott az önkormányzat. Különösen Zsindelyné Tüdős Klára operaházi jelmeztervező, az Országos Református Nőszövetség elnöke járt élen a mentésben, a vészkorszak idején a svéd misszió segítségével közel száz családnak nyújtott menedéket Istenhegyi úti villájukban – a textilművésznek ezért Izrael poszthumusz elismerést adott 2001-ben. Zsindely Ferenc egykori kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, valamint Zsindelyné Tüdős Klára neve szerepel az Apor Vilmos téri Igazak Falán is, tisztelegve emberségük, hősiességük előtt. „Az utókor emlékezetébe kell vésni, kik voltak és mit tettek ezek a nagyszerű emberek” – mondta Fonti Krisztina.
A háború előtt ünnepelt – ma úgy mondanánk: divatikon – munkásságát idézte fel Dizseri Eszter író, Tüdős Klára szellemi hagyatékának gondozója. A textilművész a jövedelmét, hasznát fordította később az üldözöttek megsegítésére. Az írói visszaemlékezésből egy olyan határozott, céltudatos, mégis szeretettel teli asszonyt ismerhettünk meg, aki sem a személyes, sem a társadalmi tragédiák nyomása alatt nem veszítette el tartását.
Az operaház jelmeztervezőjeként először a Háry János előadásán mutatkozott be később jellegzetessé vált ruhakölteményeivel, amelyek nem túlhangsúlyozva, csak egy-egy elemükben mindig visszatükrözték a magyar viselet alapjegyeit. Később ezt a stílust vitte tovább, amikor Pántlika néven ruhaszalont nyitott, és a kor nagyasszonyainak – köztük Horthy Miklós kormányzó nejének – tervezett ruhákat.
Sikerei hozadékát azonban nem talmi örömökre fordította, hanem arra, hogy jót teremtsen: kezdetben az általa patronált első népi kollégium fiataljaira, később pedig az üldözöttek megmentésére – hogy aztán a háború után mint kitelepített osztályidegenek mindenüket elveszítsék. A Győrffy Kollégiumnak vásárolt ágyakat és ágyneműket – melyek később a menekülteket szolgálták – szétosztották a háborút átvészelő nincstelen üldözöttek között, és kiürített villájuk előtt várták, hogy új, balatonlellei otthonukba szállítsák őket.
A sors keserű fintoraként egykori patronáltjaik közül többen olyan magas funkcióba kerültek az új hatalomban, hogy akár egy tollvonással „rehabilitálhatták” volna a száműzött házaspárt – derült ki Hántó Zsuzsa történész visszaemlékezéséből. Mégsem segítettek, hogy kisemmizett egykori megmentőik élete jobbra fordulhasson. Az Istenhegyi út 92. támfalán elhelyezett emléktábla ezért nem pusztán mementó, de felkiáltójel is a mindenkori társadalmi lelkiismeret számára.
(Antal)