Életveszélyes evészavarok
A világsajtót rendszeresen bejárják az anorexiában szenvedő hírességek képei. Az ijesztően lesoványodott fiatal lányok a többség számára intő példaként szolgálnak, vannak azonban olyanok is, akik követendő mintát látnak bennük. Pedig az anorexia szélsőséges esetben az életet is veszélyeztetheti. A betegségről Túry Ferenc, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének professzora tartott előadást a hegyvidéki diákoknak.
Minden típusú súlyproblémát alapesetben a testtömegindex alapján határoznak meg. A BMI a kilogrammban kifejezett testsúly és a testmagasság négyzetének hányadosa. Normális tartománya nőknél 18,5–25 kg/m2, férfiaknál 20–25 kg/m2. Súlyos elhízásról 30-as testtömegindex felett beszélünk. Ez alapján Magyarországon a jelentősen elhízottak száma meghaladja a húsz százalékot, azaz kétmillió embert érint, amivel ott vagyunk az európai élmezőnyben.
Az anorexia – kóros soványság – a 14–16 évesek között már tetten érhető, minden tizenkettedik lány tíz éven belül meghal, 20 éves kor után a halálozási arány eléri a húsz százalékot. A modern orvoslás hajnalán az anorexia a vágyak hiányát jelentette, majd a XII. század körül megjelentek az éhező szentek, akik vallási meggyőződésből – ez is egyfajta lelki ok – nem vettek magukhoz táplálékot. A XIX. század jellegzetes figurái az éhezőművészek, a francia Claude-Ambroise Seurat például alig nyomott többet harminc kilónál. A feljegyzések szerint olyan sovány volt, hogy a gyertyafény átvilágította a testét. A hírességek között érdemes megemlíteni Byront, Kafkát, vagy a karcsúság kultuszát hirdető Sisit, a magyarok királynéját, akinek 172 centis magasságához kevesebb mint ötven kiló járult.
Míg az anorexiát elsőként 1873-ban írta le egymástól függetlenül Lasègue és Gull, a szégyenérzettel társuló bulimiás túlevés orvosi értelmezése 1978-ból származik. Ekkor határozta meg Russell a bulimiát az anorexia variánsaként. Bulimiás volt a korábban anorexiában szenvedő, alig 35 kilósra fogyó Lady Diana, akinek mindkét betegségből sikerült kigyógyulnia – erről maga is büszkén beszélt a nyilvánosság előtt, jó példát mutatva ezzel a fiataloknak. Különbséget lehet és kell is tehát tenni a pozitív modellek – a gyógyulás lehetőségét hirdetők – és azok között, akik az anorexiáról vagy a bulimiáról mint tudatosan választott életmódról beszélnek.
Sokáig úgy vélték, hogy az evészavar a „3 W” (white western women, azaz fehér nyugati nők) betegsége, ám mára elérte az afrikai kontinenst és a férfiakat is. Az anorexia azonban egyelőre még női betegségnek számít, amiben a modern médiának is szerepe van: a televízióban, interneten reklámozók ugyanis a női szépséget a karcsúsággal azonosítják. Fokozott kockázatú csoportoknak számítanak a diákok (főleg az egyetemisták), a karcsúság követelményének kitett emberek (például a táncosok, manökenek, televíziósok, egyes sportágak képviselői), a diabetes mellitusban szenvedők, férfiaknál pedig a homoszexuálisok. Egyre több evészavaros beteg jelentkezik kezelésre, a bulimiások nyolcvan százalékát azonban nem kezelik. Ennek oka, hogy a bulimia rejtett betegség, ami nem jár súlycsökkenéssel, az anorexia viszont nem titkolható.
Az anorexia kialakulása rendkívül összetett eseménysor eredménye: szerepet kapnak benne biológiai és pszichikai tényezők, kulturális normák, illetve a szexualitás visszautasítása. Az evés megtagadása igen gyakran a családon belüli dac megnyilvánulása. Alaptünetei a legalább 15 százalékos súlyhiány, az elhízástól való félelem, a menstruáció elmaradása. Idesorolandó a testképzavar, ami azt jelenti, hogy a betegek soványságuk ellenére is kövérnek tartják magukat, mások alakját azonban jól meg tudják ítélni. A bulimia tünetei a kontrollálatlan, hetente legalább kétszer jelentkező falásrohamok és az ezeket követő testsúlycsökkentő manipulációk, mint az önhánytatás, hashajtózás, vízhajtózás, koplalás vagy túlzott testedzés.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy az evészavarok súlyos pszichiátriai diszfunkciók, amelyek gyógyításában, illetve lehetőség szerint megelőzésében fontos szerep jut a közvetlen környezetnek – a családnak, az iskolának, a barátoknak. Anorexia esetében az első lépés a testsúly helyreállítása, amit különböző terápiás módszerekkel és/vagy kórházi kezeléssel lehet elérni. A gyógyulási arány meghaladja a hetven százalékot, az esetek négy-öt százaléka végződik halállal. Lényegesen hatékonyabb a bulimia kezelése, a tünetek jelentős csökkenése a kezelt betegek kétharmadánál észlelhető. A teljes tünetmentesség azonban ritka, jóval gyakoribb, hogy egyes tünetek évekig fennállnak.
Ám.