Befogadó Művészeti Fesztivál
Habár sérült gyerekek művészeti fesztiválját szervezték meg a Városmajori Gimnáziumban, a fellépőkről a legritkább esetben jutott eszébe bárkinek is, hogy valamilyen fogyatékosságuk van. Teljes értékű, élvezetes produkciók szórakoztatták a közönséget és a zsűrit a Befogadó Művészeti Fesztiválon, amelyen különböző kategóriákban több mint száz jelentkező mutatta meg a tehetségét.
Ha csak azt a tényt halljuk, hogy egészséges középiskolások fesztivált szerveznek sérült kortársaiknak, valljuk be, meglepődünk. Ha azonban az is kiderül, hogy mindez a Városmajori Gimnázium diákjainak jutott eszébe, már cseppet sem csodálkozunk, hiszen eddig is többször tanújelét adták empátiájuknak és szociális érzékenységüknek – elég, ha arra gondolunk, milyen adakozási hullámot indítottak el tavaly az árvízkárosultak megsegítésére.
Ezúttal egy művészeti fesztivált szerveztek, melynek során nyolc olyan fővárosi iskola, rehabilitációs központ és otthon kísérte el tanulóit, amely valamilyen formában sérült gyerekek felzárkóztatását, képzését tekinti fő céljának. Az indulók között büszkén figyeltük a „mieinket”, mint például a Vakok Batthyány László Gyermekotthon Római Katolikus Óvodája, Iskolája, valamint a Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola kisdiákjainak produkcióit.
A héttagú zsűrit – köztük Karafiáth Orsolya költőt, Miklósa Erika operaénekest és Novák Ferenc koreográfus-színházi rendezőt – lenyűgözték a produkciók. A látássérült Rázga Zsombornak például, aki bukovinai mesét mondott el, Novák Ferenc külön is gratulált, majd megköszönte felkészítőjének, hogy nem erőltette a Budapesten élő fiúra a bukovinai tájszólást. Az ifjú mesélő előadása annyira magával ragadó volt, hogy bizonyára többen szeretnénk még tőle sok mesét meghallgatni. Ignácz Norbertnek pedig, aki szintén a Vakok Batthyány László gyermekotthonának lakója, Miklósa Erika elárulta, hogy egyszer szívesen zongorázna vele.
A műsorszámok között Fonti Krisztina alpolgármesterrel beszélgettünk, aki elmondta, hogy a Városmajori Gimnázium idei tizenkettedikesei tavaly részt vettek a szociálismunka-programban, melynek során idősekkel, sérültekkel találkoztak. Az így szerzett ismeretségeik azonban nemcsak a program egy hetére korlátozódtak, utána is sokakkal tartották a kapcsolatot, sőt, a fesztivál ötlete is innen eredt. „Az egész iskolát, szinte minden évfolyamot megmozgattak vele” – fűzte hozzá nem kis büszkeséggel Fonti Krisztina.
Karafiáth Orsolyát – aki kedvesen humoros megjegyzéseivel hamar megszerettette magát a gyerekekkel – a rendezvény szünetében kérdeztük.
– Először járok ilyen fesztiválon, és igazán örülök a meghívásnak – mesélte. – Nagyon fontos dolgot vittek véghez a tanulók, mégpedig annyira önállóan, hogy hozzám például három közvetítőn keresztül jutottak el, holott tanári segítséggel egyszerűbb lett volna, hiszen nagyon jól ismerem az iskola egyik pedagógusát.
Mi fogta meg a legjobban?
– Jó látni, hogy együtt örülnek az egészségesek és a fogyatékkal élők, mindnyájan tanulhatnánk ebből az elfogadásból. A produkciókat nem azért értékeltük nagyra, mert sérültek adták elő, hanem mert valóban jók. A mi családunkban is volt fogyatékkal élő ember, ezért különösen fogékony vagyok minderre.
A Befogadó Művészeti Fesztivált szervező diákok egyike, Beneda Orsolya egy napilapnak adott interjúban a tavaszi szociálismunka-program kapcsán ezt mondta: „… rádöbbentünk, hogy az általunk megszokott életünk és lehetőségeink nem adatnak meg minden embertársunknak. Szeretnénk megteremteni az esélyét, hogy a produkcióval jelentkező gyerekek büszkévé tehessék családjukat.” A sok-sok jó előadást látva a szervezők e célja biztosan teljesült, de tegyük hozzá, a program életre hívásával Orsiék is méltán büszkévé tették nemcsak a saját családjukat, tanáraikat, de az egész kerületet is.
Antal Ildikó