Fókuszban a Budai Rajziskola művésztanárai
Kölcsönhatás – ez a címe a Budai Rajziskola új kiállításának a Barabás Villában. A tárlat pikantériája, hogy olyan művészek alkotásait tekinthetjük meg, akik nemcsak művelik hivatásukat, hanem tanárként adják tovább tudásukat a következő generációnak.
A tudás átadása egyidős az emberiséggel. Kissné Budai Rita művészettörténész a Budai Rajziskola tárlatának megnyitóján Zolnay Vilmos barlangfestményekkel kapcsolatos kutatásairól mesélt, amik igazolják, hogy már a neolitikumban is volt „művészetoktatás”. Bizonyítékként azokkal a franciaországi lelőhelyekről előkerült, telerajzolt és helyenként korrigált kőlapocskákkal érvelt, amelyek valószínűleg akkori festőnövendékek vázlatai.
Az örök érvényű találós kérdés – mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, avagy ez esetben: mester vagy tanítványa – ebben a témakörben sem megválaszolható. A művészet millió arcát mindig az adott kor embere maszkírozza ecsetével az éppen aktuális ideológia képére. Ami tegnap még esztétikus, holnapra könnyen válhat horrorisztikussá. Az alkotók pont emiatt nem szárnyalják túl mestereiket, csupán a saját képükre formálják a tanultakat. Ferenczy Károly Réti Istvánnak írt levelében 1908-ban így vélekedett a művészetoktatásról: „Annyit mondhatok, a két legterhesebb dologban van részem, a portrait festésben és a tanításban.”
A Budai Rajziskola tanárainak művei bizonyítják a dogmát, miszerint minden ember individuum. Appelshoffer Péter, Balla Lajos, Breznay András, Füzes Gergely, Kelemen Marcel, Kováts Borbála és Lelkes A. Gergely művésztanárok képeit nézegetve rájövünk, mind mást mutat be alkotója világából. „A művészetek segítenek abban, hogy emlékezzünk emberekre, tettekre, eseményekre, érzésekre, s ezeket megörökítve továbbadjuk. Ez az emberi kultúra. Az itt kiállítók két minőségükben is fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban: művészként és tanárként” – mondta Kissné Budai Rita.
„Minden alakít rajtam, de semmi sem változtat meg” – jelentette ki egykor Salvador Dali. A Barabás Villabeli kiállítás lehetőséget ad arra, hogy – kölcsönhatásba kerülve a művésztanárok világával – kicsit alakítsunk magunkon.
BM.