Idojarasmero_muszerek_kerteszkedoknek1

Időjárásmérő műszerek kertészkedőknek

Régen minden házban volt barométer, amelynek segítségével legalább megközelítőleg lehetett következtetni az időjárás alakulására. Vidéken, a kiskertekben a csapadék mennyiségét is figyelemmel kísérték. Manapság a professzionális időjárás-jelentéssel látszólag jelentőségét vesztette az otthoni méricskélés.

A könnyen elérhető meteorológiai adatok általában nagyobb területekre érvényesek. A hegyvidék domborzati adottságai mellett azonban komoly eltérések lehetnek az északi és déli oldalak, vagy a dombtetők és a völgyek között. Persze néhány év alatt mindenki kitapasztalja, hogy közvetlen környezetének hőmérséklete hogyan viszonyul a fővárosi adatokhoz, de a kert szempontjából sokszor ennél azért pontosabb számokra lenne szükség.
A legalapvetőbb információkhoz a szabadban elhelyezett minimum-maximum hőmérővel lehet hozzájutni. Ez egy „U” alakú csőből és két jelzőből áll, amelyek megőrzik a minimum és maximum értékeket mindaddig, amíg vissza nem engedjük azokat a mérőfolyadék szintjére. A mért értékek különösen ősszel, a fagyok közeledtével fontosak, illetve a tavaszi időszakban a növényeken észlelhető károsodások okaira is fényt deríthet ez az egyszerű műszer.
Az összetett mérések felé az első lépés a ma már könnyen beszerezhető komplex mérőműszer, amely a külső-belső hőmérséklet mellett páratartalmat is mér, sőt egyszerűbb előrejelzést is készít. Az ennél bonyolultabb eszközök általában egy összetett külső egységből és egy beltéri kijelzőből állnak.
Az alapadatok mellett mérik a szél irányát és sebességét, a talaj hőmérsékletét és nedvességtartalmát is. Ezek segítségével már a kórokozók éghajlati optimuma is meghatározható, és akár preventív módon is lehet védekezni ellenük. Léteznek olyan műszerek, amelyek adatait a világhálóra feltöltve növényvédelmi előrejelzést kérhetünk az adott konkrét területre és időpontra vonatkozóan.
Idojarasmero_muszerek_kerteszkedoknek2Egyszerű mérőműszerek a beépített öntözőrendszerek mellett is működnek. Ezek mérik a talaj nedvességtartalmát és a páratartalmat, ami alapján a rendszer megítéli az öntözés szükségességét. Nyilvánvaló, hogy egy kiadós esőben, vagy közvetlenül utána felesleges elindítani az öntözési programot az előre beállított időzítés alapján. Másrészt pedig ha órák óta szemerkél, de a talaj még néhány centiméter mélységben sem ázott át, akkor esőben is szükséges öntözni.
Városi kertekben a hatások egy részének mérése csak különleges esetekben indokolt. Ilyen például a szél sebessége. Ha olyan erős szél fúj, ami lesodorja a cserepeket a párkányról, arról nem a műszer kijelzőjéről fogunk tudomást szerezni. Erre azonban szerencsére igen ritkán kerül sor – mondhatnánk joggal, és ebből következően azt is gondolhatnánk, hogy a szél sebességének mérése felesleges.
Így is van mindaddig, amíg nem permetezünk a kertben. Akkor egy enyhe szellő is elsodorhatja a hatóanyagokat, amelyek kertvárosi környezetben gyorsan olyan helyre kerülhetnek, ahol semmi szükség rájuk. Ezekben az esetekben jól jöhet egy egyszerű kézi szélsebességmérő. (Vagy ennek hiányában a munkakezdet előtt meg kell várni a teljes és tartós szélcsendet, és azonnal abba kell hagyni, ha a legkisebb szellő is kezd fújni!)
A kertben hasznosítható műszerek másik csoportja a laborműszereké, amelyekkel a talaj és a növények egyes tulajdonságai mérhetők. Egyszerű eszközökkel megállapítható a talaj kémhatása és bizonyos mértékig a tápanyagtartalma is, ami a különleges igényű növények (például a rododendronok) szempontjából létfontosságú lehet. Az adatokból a trágyázás mértéke és a kiszórt trágya összetétele is meghatározható. A hegyvidéki kertekbe azonban ritkán telepítenek ilyen műszereket. Gyakoribb, hogy a talaj- és levélminták alapján laboratóriumban határozzák meg a kért értékeket, mobil műszert alkalmaznak a kertben, vagy egyszerűen tapasztalati úton (műszeres támogatás nélkül) végzik el a tápanyag-utánpótlást.

(Barta)