„Kertész vagyok”

A kicsiny szoba zsúfolásig telve érdeklődőkkel. A szekrény üvegén túl zsebkés, távcső, kártya, tárca, óra és egyéb személyes tárgyak „szemezgetnek” a nézelődővel. A kivilágított vitrinekben kertészkedéssel és borászattal kapcsolatos szövegfoszlányok.
„Kertész vagyok, és ez a büszkeségem – Jókai Mór a Svábhegyen” – e címmel nyílt állandó kiállítás a Költő utca 21. alatti egykori Jókai-birtokon álló emlékszobában, amely régen présházként üzemelt. Akkortájt a kertészkedést éppúgy űzték a főúri családok sarjai, mint a kevésbé gazdag polgárok gyermekei. Jókai, mint köztudott, a Hegyvidék szerelmese volt. A csaknem két és fél holdas svábhegyi, akkor még kopár telkét – amely több művében is szerepel – 1853-ban vette meg abból a pénzből, amit az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán megírásáért kapott.
„Mikor az én svábhegyi telkemet megvásároltam Schweitzer hegedűgyárostól, házastul 2200 forintért, akkor azon nem volt egyetlenegy gyümölcsfa sem. Tavaly kínáltak már ezért a kertemért épületestül harmincezer forintot. De hát nem adom el. Ez az én életemnek a föltétele. Egymillióért sem tudnék magamnak jó egészséget és jó kedélyt vásárolni, amit a kertem megád nekem – írta jellegzetes lila tintájával Jókai, aki feleségével, Laborfalvi Rózával, kemény munka és jelentős anyagi befektetés árán varázsolt a kőbányából vadregényes majorságot. – Igaz, hogy ráment a gazdálkodásomra egy-egy regényemnek az ára, de megvolt érte a magam gyönyörűsége. Teljes életemben szerettem az uraskodást. Szerintem úr az, aki a saját házában lakik, a saját termésű borát issza és a saját kocsiján utazik. Így a paraszt is lehet úr. Magamat is a parasztok sorába számlálom: házam viskó, borom vinkó, lovam turcsi, de az enyém!”
A Jókai-művekben több mint hatszázféle növény említésével találkozhat az olvasó. A kertészkedésben az író nem ismerte a hanyagságot. Szőlőtőkéiről a lisztharmatot gömbölyű fejű fogkefével súrolta le, annak ellenére, hogy bora állítólag nem szállhatott harcba drága francia vetélytársaival.
1896-ban, az Ezredéves Kiállításon büszkén mutatta be svábhegyi körtefája gyümölcsét. A feljegyzések szerint itt hangzott el az a királynak címzett mondat, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításának címét viseli: „Kertész vagyok, felség, és ez a büszkeségem. Negyvenegy éve kertészkedem a Svábhegyen.”
A Költő utcai vaskapun túl, a Jókai által idetelepített juhar-, hárs- és gesztenyefák között kellemes időutazáson vehetünk részt. A vadregényes svábhegyi birtok lila tintával írja át a természet és az ember viszonyát.

BM