Legyőzni a feledést

Boromisza Tibor festőművész 1938-tól 1945-ig élt a Nagysalló utca 4. alatti – az emlékiratokban „vörös házként” említett, ma inkább terrakotta színű – épületben. A ház, benne Boromisza Tibor szinte minden addigi alkotásával és a család teljes vagyonával, egy tűzvész során kiégett. A festő, bár nyugalmat keresve a háború után Keszthelyre költözött, élete végéig lelkében hordta a világégés során szerzett fájdalmas élményeit. „Azt reméljük, ez az emléktábla tanúskodik a Hegyvidék mostani polgárainak és a későbbi generációknak arról, hogy itt élt és alkotott Boromisza Tibor, aki művészetével gazdagította nemzetünket” – hangsúlyozta Fonti Krisztina alpolgármester a festő tiszteletére állított emléktábla avatóján.
Török Katalin művészeti szakíró szerint három okból készítünk emléktáblát: értéket mentünk, legyőzzük a feledést, és felidézzük az utókor felelősségét. „Nagy szükségünk van emlékhelyek létrehozására, hogy a múltat felmutassuk a következő generációknak – mondta. – Boromisza Tibor olyan sokszínű és gazdag életet élt, hogy legalább tíz helyen illetné meg emléktábla, nem csak Magyarországon.” A festő életútját érákra bontó művészettörténet a "sashegyi korszak" bázisának tekinti az egykori vörös házat.
Boromisza Tibor hitvallása az volt, hogy nem nyugatról kell importálni a festészeti stílusokat, hanem a sajátos magyar népi kultúrából építkezve kell átültetni értékeinket úgy, hogy az nyugaton is értelmezhető legyen. Azt akarta követni a festészetben, amit Kodály és Bartók a zenében. Magyarország számos táját bejárta, sokat festett, 1906-tól több gyűjteményes kiállítása volt Budapesten és vidéken. Nagybányán az új stílust követő „neósok” közé tartozott, és élesen szembeszállt az idősebb mesterekkel, ezért kiközösítették.
Emiatt hagyta el Nagybányát, 1918-ig Szatmárnémetiben élt és alkotott. Az első világháború után Budapesten telepedett le, 1945-től 1953-ig Keszthelyen, majd 1954-től haláláig Szentendrén talált otthonra. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Ferenczy Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, továbbá sok vidéki és romániai múzeum. Első emlékkiállítását a Ferenczy Múzeumban rendezték 1962-ben. „Sok évtized távlatából rekonstruálva gigantikus ez a pályatörténet – mondta Török Katalin –, ami szinte egyáltalán nem feltárt, nem megbecsült. Ezért jelentős ez az emléktábla-avatás.”

(AI.)