Segelykialtas_Verespatakert

Segélykiáltás Verespatakért

A "Verespatak múltja, jelene, jövője képekben" című fotókiállítás segélykiáltás a világ közvéleményéhez: nemcsak egy gyönyörű, páratlan természeti és történelmi kincsekben gazdag település, valamint környezete, de talán a jövőnk megmentéséért is.

A környezetvédelemre sokat adó Kanadában már ötven éve tilos a cián használata a bányászatban. Most a világ másik felén, Erdély közepén, a Kárpát-medence vízgyűjtő területén dolgozna ezzel a veszélyes anyaggal a Rosia Montana Gold Corporation nevű kanadai–román vegyesvállalat. Ha a terv megvalósul, a Tisza vizét 2000 januárjában megmérgező nagybányai aranybánya cianidos ülepítőjénél negyvenszer nagyobbat alakítanak ki a Verespatak melletti völgyben.
Európa legnagyobb külszíni bányáját létrehozva, a lakosságot kitelepítve a program elpusztítana öt hegyet, két települést, tíz templomot, tizenkét temetőt, közel ezer gazdaságot és ugyanennyi lakóépületet. Megsemmisülnének az ókori bányajáratokban feltáratlanul rejlő római kori régészeti emlékek, amelyek pótolhatatlan kulturális értéket jelentenek, és nagy a turisztikai vonzerejük.
Az erdélyi városka érdekében egyre többen emelik fel szavukat – hangsúlyozta Fonti Krisztina alpolgármester a hegyvidéki polgármesteri hivatalba októberben elérő vándorkiállítás megnyitóján. A megnyugtató döntés azért nagyon sürgető, mert az arany jelenlegi magas ára siettetheti a termelés mielőbbi megindítását. Ezért az Európai Parlament (EP) tizenhárom képviselője levelet küldött a környezetvédelmi EU-biztosnak, amelyben emlékezteti az EP tavalyi határozatára. Akkor a képviselők azt kérték az Európai Bizottságtól, hogy tegyen javaslatot a cianidos bányászati technológia betiltására az Európai Unió teljes területén. Az aláírók között találjuk a néppárti Áder Jánost is, aki szerint az elsődleges cél, hogy ne nyílhasson meg a bánya – nyomatékosította a közös érdek diktálta várakozást Fonti Krisztina.
„Úgy képzeljétek el, hogy ledarálják az egész hegyet, cianiddal és más veszélyes vegyületekkel átmossák az őrleményt, kinyerik belőle az aranyat, majd visszaépítik a hegyet. Ez azért is kétségbeejtő, mert ha ezt lehet, akkor mindent lehet!” – érzékeltette Gadó György Pál természetvédelmi szakmérnök a kiállításra érkező gyerekek, a Hegyvidék ökoiskolái, vagyis az Arany János, a Tamási Áron és a Németvölgyi tanulói számára, mit jelentene a kanadai módszerű bányászat.
Kelemen Imre, a vándorkiállítás szervezője arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy nincs messze az idő, amikor a víz drágább lesz, mint az arany. Ha a bánya működni kezd, az igazi katasztrófát jelentene nemcsak a mai fiatal generáció, de még a gyerekeik számára is. A cianid, valamint a bányászat nyomán megjelenő nehézfémek jelenléte már a délvidéki vizekben is megtalálható – utalt egy zentai vizsgálatra Kelemen Imre.
A vándorkiállítás 2006 óta járja Magyarországot, de Kanadában és az Egyesült Államok több városában éppúgy megfordult, mint Brüsszelben, az Európai Parlamentben. A bemutatott száz kép és a hozzájuk tartozó ismertetőanyagok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy értékeink, környezetünk megóvása egyet jelent jövőnk megóvásával. Az ez iránt való felelősség pedig súlyos és örök.

A. I.