Tiz_eve_a_Nemetvolgyi_elen

Tíz éve a Németvölgyi élén

Következetesség, humorérzék, nagyvonalúság, szakma- és emberszeretet – a Németvölgyi Általános Iskola újabb öt évre kinevezett igazgatója szerint munkája során ezekre a tulajdonságokra van leginkább szüksége. Dohány András beszélgetésünkben kiemelte: változatlanul nagy hangsúlyt fektetnek az angol nyelv oktatására, valamint tovább erősítik a természettudományos képzést, ugyanis önálló reálosztályt is indítanának az iskolában.

Hogyan lett pedagógus?

– Nem tartozom azok közé, akik már gyerekkoruktól tanárok akartak lenni. Bizonyos értelemben a véletlennek is köszönhetem, hogy pedagógus lettem. A középiskolában inkább a sportra, a röplabdázásra és a dzsúdóra helyeztem a hangsúlyt. A matematika és a fizika tantárgyak kicsi korom óta érdekeltek. A szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségiztem, ezután – jeles eredménnyel – elvégeztem egy kétéves autóvillamossági műszerésziskolát. A képesítésemmel rögtön munkát kaptam egy autószervizben, ám nem sokáig maradtam ott, a kocka-Zsigulik szerelése ugyanis nem jelentett túl nagy kihívást. Akkori barátom unszolására jelentkeztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika–fizika szakára. Mindössze három hetem volt a felkészülésre, de sikerült a felvételi vizsga. Tanulmányaimat azonban csak a tizenegy hónapos sorkatonai szolgálat letelte után kezdhettem meg. A főiskola tanárai nagy hatással voltak rám: olyan emberileg és szakmailag is kiváló, nagy tudású tanárokkal találkoztam, akik felkészültségükkel, elhivatottságukkal minden hallgató számára követendő példát mutattak. A főiskolán eltöltött évek indítottak el engem is a pedagógusi pályán.

Honnan indult a pályája?

– A hatodik kerületi Bajza utcai Általános Iskolában tanítottam fizikát, illetve a saját osztályaimban matematikát is 1977-től tíz évig. Fizikatanárként 1980-ban kerületi munkaközösség-vezetőnek kértek fel, majd 1987-ben fővárosi szaktanácsadónak neveztek ki. Egy évvel később, 1988-ban kerültem a Hegyvidékre: az egykori Alkotás utcai iskolában lettem igazgatóhelyettes. Az intézmény igazgatói feladatait 1996-ban vettem át, miután a MOM Park miatt bontásra ítélt épületünkből át kellett költözni az Alkotás utca 45. alá. Az iskola Herman Ottó nevét vette fel, és a logopédiai fejlesztés vált a fő profiljává. A Hermanba járó gyerekekkel és a tantestülettel 2001-ben költöztünk tovább a Németvölgyi Általános Iskolába, ahol ismét kineveztek igazgatónak.

Hogyan lehetett összehangolni a két különböző profilú intézmény működését?

– Az első években éppen az volt a fő feladatom, hogy kezeljem az összeolvadás miatt felmerülő nehézségeket. Nem kis munka volt az egyesítés, hiszen a gyerekek negyven százaléka akkor érkezett a Németvölgyibe. A szülők és a pedagógusok leginkább attól féltek, hogy súrlódások lesznek a régi és az új diákok között, ám ez a félelem szerencsére egyáltalán nem igazolódott be. Sokkal nehezebbnek bizonyult viszont a régi és az új tanárok közti együttműködés kialakítása, néhány év alatt azonban a tantestület összehangolását is sikerült megoldani.

Voltak más nehézségek is?

– A legnagyobb megörökölt probléma a kihasználatlanság volt. A közelünkben lévő belügyminisztériumi óvoda megszűnése miatt a kilencvenes években a BM-es osztályok eltűntek a Németvölgyiből. Ám ezt követően is csak csökkent a diáklétszám, aminek fő oka, hogy létrehoztak egy kis létszámú osztályt a beilleszkedési és magatartási zavarokkal küzdő gyerekek számára. Annak ellenére, hogy a speciális nevelési igényű tanulók és a többi diák között nem voltak konfliktusok, a szülők félelmei miatt egyre kevesebb gyermeket írattak be a normál osztályokba. A kedvezőtlen tendenciát látva az önkormányzat egyetértésével született meg a döntés, hogy kimenő rendszerben megszüntetjük a speciális osztályt, ezzel párhuzamosan pedig megerősítjük az angol nyelv oktatását, valamint a reálképzést.

Pluszórákat kapnak a gyerekek ezekből a tárgyakból?

– Igen, 2006 óta indítunk olyan osztályokat, ahol az átlagosnál magasabb óraszámban tanítjuk az angol nyelvet. Sőt, a délelőtti tanórákon túl délután, napi két órában játszóházszerű angol nyelvű napközis foglalkozásokat is tartunk az alsósoknak – így érjük el, hogy az angol ne csak egy tantárgyat, hanem valódi kommunikációs formát jelentsen a gyerekeknek. Újabban a reáltárgyakat is emelt szinten lehet tanulni nálunk. A matematika és a környezetismeret – illetve felső tagozatban a matek, a fizika, a biológia és a kémia – emelt szintű oktatásával nem zseniképzést szeretnénk megvalósítani, hanem megfelelő iskolai környezetet kívánunk teremteni azoknak, akik érdeklődnek a természet jelenségei iránt, szeretnek kirándulni, szívesen végeznek gondolkodtató, kísérletező feladatokat. Ebben a képzési formában nagy hangsúlyt helyezünk a környezeti nevelésre, hiszen 2006-ban elnyertük az Ökoiskola címet, és e terület fejlesztését azóta is kiemelt feladatunknak tekintjük. A természettudományos tárgyak emelt szintű oktatása jelenleg csoportbontásban zajlik, a cél azonban az, hogy – megfelelő számú jelentkezés esetén – önálló reálosztályt indíthassunk.

Határozott fellépése alapján meglehetősen szigorú iskolaigazgatónak tűnik. Kemény kézzel irányítja az iskolát?

– Egy iskolában senkit sem szabad kényszerrel irányítani, távol állnak tőlem az ilyen vezetői technikák. Szeretem motiválni a kollégáimat, igyekszem érvelni a vitás kérdésekben, meghallgatom az álláspontjukat, elemzem a problémáikat. A szigorúságom talán abban rejlik, hogy ha a közös gondolkodás alapján megszületik egy döntés, akkor megpróbálom betartatni a mindenkire érvényes játékszabályokat. Hasonlóképpen viszonyulok a diákokhoz is. Aki egy gyerek csibészségét, szemtelenségét másnapra nem tudja megbocsátani, a tegnap tüskéit elfelejteni, az nem jó pedagógus. Következetesség, humorérzék, nagyvonalúság, szakma- és emberszeretet – azt hiszem, ezekre a tulajdonságokra van leginkább szükség a mindennapi munkánk során.

K. D.