Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez
Ikonok_a_hivatalban

Ikonok a hivatalban

Bár amatőr festő munkái, mégis nagy hatású ikonokból rendezett tárlat látható a polgármesteri hivatal második emeletén. Az alkotóval, négy kisfiú édesanyjával, Tombor Katalinnal arról beszélgettünk, mit jelent számára a művészet, s hogy a festészetnek miért éppen ezt a válfaját választotta.

– Az ikonfestést tíz évvel ezelőtt kezdtem Szombathelyen, egy ikonfestő-tanfolyamon, Vollnhofer Máriánál – mondta az amúgy latintanár Tombor Katalin. – Az ikonok már gyerekkoromban lenyűgöztek. Ugyanúgy, ahogy a latin nyelv is, vagy a gregorián ének. Talán furcsa ezeket egy lapon említeni, de közös jellemzőjük az „egyszerűség”, ami mögött igazi mélység rejtőzik. A latin nyelvben egyszerű a kiejtés, szigorúak, néha unalmasnak is tűnnek a nyelvtani szabályok, amik alapján tizenkét évesen úgy gondoltam, meg lehet tanulni latinul írni, olvasni, fordítani. Csakhogy a lényeg, a szépség még ezek után jön, a merev szabályok egyszer csak csodálatos mondatokká és szöveggé válnak. A gregorián ének is azért ragadott meg, mert gyerekfejjel érthetőnek tűnt: egy vagy két szólam, imádság gyönyörű hangon, elsőre semmi bonyolultság. Aztán az ember elkezd nőni, és az ismerős dallamok valóban elmélyülésre és imádságra szólítanak, már nem egyszerűen „csak” szépek.

Mikor és hol ismerte meg az ikonfestészetet?

– A nagymamáknál és templomokban láttam először – amúgy római katolikus vagyok. Gyerekként fontos volt, hogy engem is megszólítson, rám is „nézzen” az a szent, akit ábrázol. Egyszerűnek tűnt a technika is: kontúrok, nincsenek árnyékok, a ruhák redői jól láthatók, a perspektíva fordított ugyan, de ez nem zavart, sőt, a képek mozdulatlansága nyugalmat sugárzott. Aztán elkezdtem tanulni a technikát, és azt láttam, hogy a könnyűnek, érthetőnek tűnő szabályok itt is valami nagyszerűt alkotnak együtt.

Fest mást is, más módon?

– Egyéb technikákkal nem foglalkoztam, az üvegikonokat is ugyanígy festem, a hagyományos technikával: természetes eredetű porfesték, tojásemulzió, ami borból és tojássárgájából áll. Fatáblára festek, rajta vászon – ennek teológiai jelentősége van, valamint az, hogy régen a fa vetemedése ellen is hasznos volt –, ezen van a levkasz, az ikon végső alapozását adó fehér réteg, amit festés előtt le kell csiszolni. Az üvegre természetesen minden alapozás nélkül festek.

Eddig hol találkozhatott a közönség a műveivel?

– Kiállításom még nem volt. Szeretnék továbbra is ikonfestéssel foglalkozni, de a gyerekek mellett ez nehezen megy. Négy fiam van, a legkisebb másfél éves, a legnagyobb hét és fél. A legtöbb időt most velük töltöm.

A. I.