Marton-napi_vigassagok_a_Hegyvideken1

Márton-napi vigasságok a Hegyvidéken

A legkülönfélébb módon ünnepelték meg a hegyvidéki iskolások és óvodások Márton napját. Van, ahol ez már sokéves hagyomány, máshol most először szerveztek programot november 11-én; a közös nevező mindenhol a vidámság volt. Néhány intézménybe mi is ellátogattunk.

Arany János: vidám „iskolakerülés”

A hegyvidéki oktatási intézmények mindegyike hangsúlyt helyez a magyar népi kultúra ápolására, aminek része a folklórhoz tartozó jeles napok megünneplése. Márton napjához (november 11.) számos időjóslás kapcsolódik, a legelterjedtebb szerint „ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható”.
Ilyenkor országszerte lakomákat ültek, a mesterek vacsorát adtak legényeiknek, a gazdák a pásztorokat vendégelték meg, mert azt gondolták, ha sokat esznek, elég erejük lesz átvészelni a böjti időszakot. Innen származik a mondás: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik."
Az egyes magyarázatok szerint eredetileg a kolduló felvonulásokat lezáró lampionos ünnepet elsőként az 1910-es években a nyugat-vesztfáliai Bocholtban rendezték meg, annyi azonban bizonyos, hogy faluhelyen Márton-nap estéjén gyújtottak először lámpást.
Idén első ízben szervezett vidám „iskolakerülő” felvonulást az Arany János iskola, az alsós diákok a szomszédos Csikó tagóvoda kisgyerekeivel együtt fedezték fel az iskolának otthont adó épület kertjét. A negyedikesek ízelítőt adtak a Márton-napi hagyományokból, ezt követően elindult a menet, amelyen mindenki a saját maga készítette különleges lámpásokkal vett részt. Az estét az udvaron felállított tűzrakó hely melletti lakoma zárta.

Jókai iskola: műsor és táncház

A Jókai iskolában kézműves-foglalkozásokat, valamint Szent Márton életéhez kapcsolódó drámajátékot szerveztek a gyerekeknek, illetve az iskola német nemzetiségi tagozatára járó negyedikes diákok német nyelvű műsort adtak elő.
A produkciót követően az alsósok a maguk által díszített lampionokkal látványos felvonulást tartottak az iskola környékén, a sötétbe borult Diana utcai park sétányain. A lámpás menetről visszatérőket táncház várta a tornateremben, akik pedig megéheztek, a felsősök, illetve a szülők által készített ízletes süteményekből vásárolhattak.
Vojnitsné Steinbach Katalin nemzetiségi tagozatvezető, a program fő szervezője elmondta, hogy a süteményárusítás bevételét most is jótékony célra ajánlják fel. Tavaly az árvízkárosultaknak juttatták el a pénzt, ebben az évben pedig a szegények karácsonyát szeretnék kicsit szebbé tenni.

Városmajori Óvoda: magyar népszokások

„Ez egy jó alkalom arra, hogy együtt legyünk a családokkal és ápoljuk a hagyományokat” – mondta a Városmajori Óvoda Márton-napi ünnepségén az intézmény vezetője. Bálint Beáta hangsúlyozta, hogy ők a Márton-naphoz kapcsolódóan nem a sokak által ismert német, hanem a magyar népszokásokat igyekeznek feleleveníteni a gyerekekkel.
A Városmajori Óvoda kertjében, lobogó tábortűz mellett rendezett ünnepségen az óvodások és szüleik az óvónők vezetésével közösen énekeltek. A szervezők a vendégeknek – a legendához kapcsolódva (lásd keretes anyagunkat) – libatepertős kenyeret készítettek.
A vöröshagymával ízesített finomság mellé a gyerekeknek teát, míg a felnőtteknek forralt bort kínáltak, a bor fogyasztása ugyanis szintén része a hagyományoknak. „A bornak Szent Márton a bírája” – tartja a mondás, ami arra utal, hogy Márton napjára forr ki az újbor, ekkor lehet megkóstolni az egész évi fáradozás gyümölcsét.

Tamási iskola: lampionos vándorok

Több mint tíz éve ünneplik lampionos felvonulással Szent Márton napját a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium diákjai. Az immár hagyománynak számító rendezvényen tanárok, szülők és diákok közösen énekeltek Szent Mártonról szóló dalokat.
„Mártonhegyi iskolánk közösségi életének fontos része a Márton-napi program – mondta Meskó Gyula, az iskola igazgatóhelyettese. – Az ilyen és az ehhez hasonló eseményeken lehetőség nyílik arra, hogy tanárok és szülők jobban megismerjék egymást, a diákok között pedig új barátságok szülessenek.”
Kicsi, nagy, színes, kézzel készített vagy boltban vásárolt lampionok egyaránt feltűntek a forgatagban. Voltak, aki kölcsönkért elemlámpa, vagy világító sportcipő segítségével „fényesítették” a Márton-napi felvonulást.
A lámpácskák mellett a másik elengedhetetlen kellék a jókedv volt. Az egyik kislány mécses helyett majdnem a saját ujját lobbantotta lángra. Apró fájdalmát a hideg és a barátokkal való kacagás azonnal csillapította. Három lány útközben a kezükben tartott, nehéznek tűnő lampionokban gyönyörködött. „Már nagyon vártam ezt a Márton-napi felvonulást. Sokat készültem rá. Látod a plakátot a villanyoszlopon? Azt az iskolám tette ki!” – mutatott büszkén a felvonulást hirdető színes rajzra az első osztályos Anna.
A hangulatos séta úti célja idén is a Bürök utcai Szent Márton műemlék kápolna volt. Egy kisfiú hangosan felolvasta a kis épületen ékeskedő „épült 1884-ben” feliratot. Tettét azonnal megbánta, amikor anyukája arra kérte, számolja ki hány évvel ezelőtt is volt 1884…
A hosszú út után a Márton-napi lampionos vándorok az osztálytermekben fogyasztották el a jól megérdemelt süteményeket és az elmaradhatatlan zsíros kenyeret. Lakoma közben mindenki elmesélhette, kinek hogy tetszett az izgalmakkal teli Márton-napi felvonulás.Marton-napi_vigassagok_a_Hegyvideken2

(mm–kd–BM)

Szent Márton és a libák

Szent Márton 316-ban született a mai Szombathely területén, gyermekkorát az itáliai Ticiumban (Pávia) töltötte. Apja példáját követve katonának állt, már itt is kitűnt szerénységével és jóindulatával. A legenda szerint egy hideg téli napon Ambianum (Amiens) kapujában megosztotta köpenyét egy szerencsétlen koldussal, s másnap álmában megjelent a koldusnak adott köpönyeget viselő Jézus. Ennek hatására feladta addigi életét, megkeresztelkedett, majd két esztendővel később, huszonnégy éves korában kilépett Julianus császár seregéből. Pictavium (Poitiers) püspöke pappá szentelte, ezt követően 355-ben hittérítőként visszatért Pannóniába. Innen újra Itáliába, később Galliába vezetett az útja, 371-ben Tours püspökévé választották. A felkérést először nem akarta elvállalni, inkább elrejtőzött egy libaólban. A riadt szárnyasok azonban gágogásukkal elárulták, így nem tudott kitérni a hívők akarata elől. A Márton-napi libasütés hagyománya minden bizonnyal ennek az eseménynek állít emléket. Márton 397. november 8-án halt meg Toursban, tiszteletére sírja felett kápolnát, illetve évekkel később bazilikát építettek, ereklyéinek egy részét Szombathelyen őrzik. Ő a katonák, koldusok és számos mesterség képviselőinek védőszentje.