Megemlekezes_Anda_Geza_zongoramuveszrol

Megemlékezés Anda Géza zongoraművészről

Kilencven éve született Anda Géza, a világhírű magyar zongoraművész és zenepedagógus. A lakóházánál rendezett megemlékezésen, az élete zömét Svájcban leélő művészt méltatva, Szőcs Géza kulturális államtitkár kiemelte: „Anda Géza neve önmagában is elég, hogy teljes mértékben reprezentálja azt a sajátságos művészi hozzáállást, amelynek gyökerei egészen a liszti iskolához nyúlnak vissza. Bármekkora is a repertoárja, jellegzetesen közép-európai művész volt. Ízlését kora legnagyobb mesterei csiszolták tévedhetetlenné, de sikerült talán még valami ennél is fontosabbat elsajátítania: azt a fajta alázatot, ami korántsem jelent szellemi béklyót, annál inkább a termékenyítő szabadság egyik lehetőségének adományát. Ez vezeti el Bartókhoz, sarkallja olyan művészi tettekre, amelyek ma is etalonértékűnek számító felvételeket eredményeztek.”
A magyar zenei előadóművészek szemkápráztató csillagrajzásában alig van olyan tetszőlegesen kiválasztott tíz év, amelyben ne született volna egy-két rendkívüli képességekkel megáldott énekes, vagy karmester, vagy hangszeres virtuóz – fogalmazott az államtitkár, hozzátéve: a sors valamiféle rejtélyes akarata úgy hozta, hogy 1921 novemberében két hét leforgása alatt egymástól légvonalban két-három kilométerre megszületett Budapesten a zongoraművészet két óriása: Cziffra György és Anda Géza. Nem ismerünk hasonló esetet a zenetörténelemben.
„Azt, hogy Anda hol született, a mai napig senki nem tartotta számon – mondta Szőcs Géza. – A kulturális tárca szándéka az, hogy a kerületi önkormányzattal közösen, egy Anda-kultusz felépítésének első szerény lépéseként, megjelölje Anda Géza lakóházát, a Tartsay Vilmos utca 19. alatti épületet, amely egyben talán a szülőháza is. A következő hetekben-hónapokban szándékaink szerint féldomborműves emléktábla kerül a ház falára, és talán később egy szobor is elfér majd a környéken, az erre járó svájci turisták legnagyobb meglepetésére, akik akkor szembesülhetnek majd azzal, hogy hazájuk legnagyobb zongoraművésze itt született Budán, a Böszörményi út környékén.”
A ceremóniát levélben üdvözlő Kocsis Zoltán szerint Anda Géza személyében olyan muzsikusra lehetünk büszkék, akinek hagyatéka felbecsülhetetlen értékű életmű, és senki számára nem lehet kétséges az egyetemes zeneművészetben betöltött helye. A megemlékezők között Vásáry Tamás zongoraművész személyes emlékeit is felidézve mondta: „a legnagyobb élményem vele a játéka, művészetének cizelláltsága volt”.
A méltatásokat és megemlékezéseket követően Szőcs Géza és Fonti Krisztina elhelyezte az épület falán a kulturális tárca és a Hegyvidéki Önkormányzat koszorúit, ezzel is tisztelegve a művész emléke előtt.

AI