Farkasret1

Hegyvidéki városrészek - Farkasrét

Sorozatunkban a XII. kerület városrészeit mutatjuk be. A Hegyvidéket tizenhét különböző terület alkotja, ezek története, kialakulása, földrajzi viszonyai számos érdekességet tartogatnak, ami nemcsak a helytörténet szerelmeseit, hanem valamennyi olvasónkat érdekelheti. A következő városrész Farkasrét, amelynek két legismertebb és legjelentősebb része a temető, illetve a templom.

Farkasrét topográfiailag a Széchenyi-hegy ellankásodó lejtője, amely a Márton-hegy és a Sas-hegy között fekszik. A területe agyagos üledékből áll, nagyobb esőzések alkalmával hajlamos lehet a megcsúszásra. A tengerszint feletti magassága 200-250 méter. A városrész érdekessége, hogy sűrűn lakott területek veszik körbe, lakóépület még sincs a területén, hiszen nagy részét a Farkasréti temető foglalja el.
A környéken egykor virágzó szőlőgazdálkodás folyt, ennek egyik emléke a Pösinger (Bösinger)-major a Kakukk-hegyre vezető turistaút mentén. A major épületét még a XVIII. században építtette Pösinger Ferenc Ignác gyógyszerész, polgármester, aki a török alóli felszabadulást követően érkezett Bécsből Budára. Tíz évig volt Buda városának polgármestere (1705-ig), miközben több gyógyszertárat is működtetett, köztük a neves Arany Sas patikát a Várban.
Farkasrét északi határa a Hó utca, valamint a Bürök utca, amely 1908 óta viseli a nevét. Ekkoriban a városrész határának a Tállya utca meghosszabbított vonalát tekintették, azonban a határvonal ma a temető kerítése mellett halad, a Németvölgyi lépcsőt elérve, a Németvölgyi útig. Itt délnek fordul, rátér az Érdi útra, egészen a Márton Áron térig. Majd a Széchenyi-hegy felé kanyarodik a Rács Aladár úton, és a Hóvirág úton csatlakozik a kiindulóponthoz, a Hó utcához.

Művészi értékű síremlékek a temetőben

Farkasrét neve tükörfordításból ered. Képzeletbeli csillebérci sétánknál már beszámoltunk Döbrentey Gábor és barátai 1847-es dűlőkeresztelőjéről, ekkor kapta Farkasrét is a mai nevét, a Wolfswiesen sváb elnevezés után.
Kulturális örökségünk része a Farkasréti temető, amely nemcsak nyughelyet biztosít halottainknak, hanem az emlékezést és a tiszteletadást is szolgálja. A XIX. század végére a budai temetők kezdtek megtelni. 1885-től a tabánit már nem használták, a németvölgyi temetőt (a mai Gesztenyés kert helyén) nem lehetett tovább bővíteni. Ekkor döntött úgy a városvezetés, hogy 1894-ben a farkasréti dűlőben alakítja ki a budai oldal új sírkertjét. Megnyitásakor sokan bírálták a döntést, hogy a város egyik szép, üdülőhelynek is alkalmas területét jelölték ki temetőnek. Eredeti területe közel 95 ezer négyszögöl volt, 1914 után többször is bővítették, ma 72 hold.
A Farkasréti Buda legnagyobb és legszebb fekvésű temetője. A művészparcellában és a Magyar Tudományos Akadémia külön területén nemzetünk kiemelkedő művészei, tudósai leltek végső nyughelyre. Többek között Bajor Gizi, Bartók Béla, Glatz Oszkár, Illyés Gyula, Jávor Pál, Karády Katalin, Kodály Zoltán, Márffy Ödön sírja is itt található, de sportolók, mérnökök, politikusok, egyházi személyek síremlékével is találkozhatunk. Itt nyugszik Cathry Szaléz, a fogaskerekű tervezője és építtetője, illetve Süss Nándor, a Magyar Optikai Művek megalapítója és vezetője is.
Ki kell emelni a művészi értékű síremlékeket is, amelyek közül többet neves szobrászművész alkotott: Aba-Novák Vilmos, Borsos Miklós, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Pátzay Pál, Telcs Ede, a teljesség igénye nélkül. A temető kápolnája 1938-ban készült el Módos Ferenc tervei alapján. A második világháború során súlyos károkat szenvedett, ezért átépítették. A kápolna tornyából megmaradt részt befedték, az épen maradt falrészekben urnatemetőt alakítottak ki. A világégést követő években az új kápolna létesítésére irányuló törekvések politikai okokból kudarcba fulladtak.
A főbejárattal szemben 1913-ban állították fel Horvay János márványból készült Jó pásztor-szobrát, amely nem élte túl a világháborút. A helyére Mészáros Mihály fémből készült Főnix madár című alkotása került 1989-ben.

Torony helyett imádkozó kéz

Farkasret2Farkasrét legjelentősebb épülete a Farkasréti Mindenszentek Plébániatemplom, amelynek 1938-ban fektették le az alapjait. A Felső-Krisztinavárosban lakó hívek szervezésére 1931-ben alakult meg az egyházközség, és Kisegítő Kápolna Egyesületet hozott létre. Kezdetben az Érdi úti iskolában mutattak be szentmiséket, 1938-tól pedig a Farkasréti temetőben található Keresztes Szent János temetőkápolna volt az istentiszteletek helyszíne. A kápolna 1945 januárjában elpusztult, de az altemplomszerű kriptát használhatóvá tették. 1952-ben a romos, Kolöing-féle vendéglő éttermét alakították át miséző hellyé.
Az új templom építése az Ybl Miklós-díjas Szabó István tervei alapján kezdődött el 1975 májusában. Az épületnek nincs tornya, a bejárat ég felé tárt, imádkozó kezet formáz. A főhomlokzaton XIX. századi kőfeszület látható. Összesen 180 négyzetméter színes üvegablakot építettek be, és tizenhatezer vasbeton födémelemet használtak fel.
Az orgona 2001-ben készült el, egy XVIII. századi velencei hangszer kópiája, tervezője Sirák Péter orgonaművész volt. A klasszikus orgonaépítészet hagyományait követve mechanikus szerkezetű, egy manuál- és pedálbillentyűzettel rendelkezik. Tizennyolc sípsorának összesen 845 sípja van.
A rendszerváltás után az elnevezéseknél arra törekedtek, hogy minden városrész nevét viselje egy-egy közterület. Így a jelenlegi Márton Áron tér 1993-ban a Farkasréti tér nevet kapta. Aztán 2005-ben Márton Áron, Erdély püspöke lett a névadó, akinek emlékére 2010-ben szobrot is állíttatott a Hegyvidéki Önkormányzat.

B. A.