Rendorok_a_zardahazban1

Rendőrök a zárdaházban

Nem túl gyakran találkozhat a nagyközönség a Széchenyi-hegy egyik eldugott utcájából megközelíthető, magas kerítéssel körülvett Rendőrtiszti Főiskola kampuszának rejtett természeti és építészeti értékeivel. E ritka alkalmak közé tartoznak a Kulturális Örökség Napjai: ilyenkor az érdeklődők vezetéssel bejárhatják az intézmény ősfás parkját, valamint azt az impozáns főépületet, amelyben egykor apácazárda működött.

A Rendőrtiszti Főiskola ég felé törő kerítései két műemléki szempontból értékes épületet rejtegetnek a kíváncsi szemek elől: a fogaskerekű vasút tervezője, Cathry Szaléz Ferenc svájci mérnök által építtetett kicsi, egyemeletes villát, valamint a négyszintes főépületet, amely az Isteni Szeretet Leányai apácarend megbízásából készült el nyolcvanöt évvel ezelőtt. A szeptemberi örökségnapokon Salamin András helytörténész és Lucza Tibor rendőr alezredes vezette körbe a látogatók népes csapatát az intézmény területén.
„Az 1901-ben elhunyt Cathry Szaléz Ferenc családja két évvel később adta el a Széchenyi-hegyi házat és a hozzá tartozó telket az Isteni Szeretet Leányainak” – magyarázta Salamin András, hogyan került a kongregáció a híres mérnök birtokára. Az apácák eleinte az általuk Szent József-laknak nevezett Cathry-villát használták, ezt azonban hamar kinőtték, így Morvay M. Valéria tartományfőnök javaslatára – Kiss József tervei szerint – 1924-ben egy lényegesen nagyobb rendház építésébe kezdtek a régi épület szomszédságában. Ezzel együtt a kertet is rendezték, amely nem csak a pihenést szolgálta: az apácák tangazdaságot rendeztek be, ahol a saját ellátásukra háziállatokat tartottak, valamint konyhakertet, gyümölcsöst is létrehoztak.
Az idilli állapotoknak a második világháború vetett véget. A szovjet katonák 1945-ben elfoglalták a rendházat, amely fontos stratégiai pont volt, a hegy tetejéről ugyanis Buda jelentős részét az ellenőrzésük alatt tarthatták. A nővéreket a felső részre költöztették, a katonák erőszakoskodásai közepette ott kellett átvészelniük az ostrom szörnyű napjait. Nem volt nyugtuk a háború után sem, amellett ugyanis, hogy az épületet egy traktoros iskolával kellett megosztaniuk, a hatóságok folyamatosan zaklatták őket. A szerzetesrendek feloszlatásával, 1950-ben végképp megpecsételődött a sorsuk, az apácákat – több ezer sorstársukkal együtt – Máriabesnyőre telepítették.
A rendház az ÁVH tulajdonába került, amely itt működtette a Dzerzsinszkij Államvédelmi Iskolát 1956-ig. A forradalmat követően a Rendőrtiszti Akadémia költözött a falak közé, ezt 1971-ben alakították át főiskolává.
Az impozáns, neogótikus stílusban épült rendház a néhány évvel ezelőtti felújításnak köszönhetően ismét a régi pompáját mutatja kívülről, igaz, a tető egykori díszeit, a sarokerkélyeket, valamint a középső tornyot, amelyek elpusztultak a háborúban, pénz hiányában nem tudták újjáépíteni. A lépcsőház bejárati részét ugyancsak gyönyörűen rendbe hozta az intézmény, belül azonban még sok minden helyreállításra vár – mindenekelőtt a kápolna, ahol ma az iskola díszterme található.
Lucza Tibor képekkel illusztrált előadásában bemutatta, milyen erőfeszítéseket tettek az elmúlt években az egykori rendház rendbetétele érdekében, és mik azok a különleges részletek, amelyek rekonstruálásához további jelentős beruházásokra lenne szükség. A tervbe vett feladatok közé tartozik a kápolna freskóinak restaurálása. Ezek megmaradt részei jelenleg az álmennyezet felett rejtőznek; a falfestménytöredékeket szintúgy fényképek segítségével ismerhették meg a látogatók az örökségnapon.Rendorok_a_zardahazban2

z.