Onkentes_munka_kompromisszum_nelkul

Önkéntes munka kompromisszum nélkül

Pestszentlőrinci gyerekek, valamint az ország legkülönbözőbb pontjairól érkező egyetemisták is végeztek önkéntes munkát a Hegyvidéken a „72 óra kompromisszum nélkül” elnevezésű program keretében. Az ifjúsági csoportok a kerületi parkok kopott padjait festették át, kertet rendeztek, valamint kirándulást szerveztek sérült gyerekeknek.

„Rendkívül fontos szakmai programról van szó, ami alkalmat ad a Hegyvidéken dolgozó pedagógusoknak, hogy közelebbről is megismerkedjenek egymás munkájával, mindennapi sikereivel” – mondta Fonti Krisztina alpolgármester a Hunniareg Budai Módszertani Központ által tizenegyedik alkalommal megrendezett Budai Oktatási Napok megnyitóján. Szontagh Kinga, a Hunniareg Budai Módszertani Központ vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenki tehetséges valamiben, azonban ezt a talentumot nem mindig sikerül előcsalogatni. „A Hunniareg immár tehetségpontként is arra törekszik, hogy versenyeivel és programjaival hozzájáruljon a képességek kiteljesítéséhez – folytatta. – Ezt a célt szolgálják a Budai Oktatási Napok rendezvényei, amelyek a gyakorlatban mutatják be, hol tartanak e téren a kerületi intézmények.”
„A tehetséget meg kell élni, mert beszélni róla időpocsékolás” – vélte a konferencia első előadójának felkért György Alfréd kamiliánus szerzetes, aki idén nyolcadmagával – Berkes Gábor asztalosmester, Bogányi Gergely zongoraművész, Freund Tamás agykutató, L. Ritók Nóra művészetpedagógus, Petrás Mária népdalénekes, képzőművész, Snétberger Ferenc gitárművész és Sólyom László volt köztársasági elnök társaságában – a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács megbízásából „tehetségnagykövetként” járja az országot. Szerinte az élet akadályai azért vannak, hogy általuk legyünk emberek, a korlátok ugyanis segítik az előrehaladást. Ha így fogjuk fel ezeket, nem akadályoznak, hanem szárnyakat adnak.
Ennek bizonyításaként György Alfréd a saját életéről mesélt. Mint elmondta, egy betegség miatt ötéves koráig nem tudott lábra állni, az elemi iskolát babakocsiban járta ki, 15 évesen még iskolatársai vitték a táskáját. Ahogy viccesen fogalmazott, "már akkor is volt titkárnője, aki indigózta az órai jegyzeteket"
Az atya meggyőződése, hogy a tanulékonyságtól a nevelhetőségig kell eljutni, miközben szembesítjük a fiatalokat lehetőségeikkel. A nevelőmunka mindig kapcsolati kérdés, nem arról szól, hogy „én tanítok, te tanulsz”, sokkal inkább a példamutatásról: a tanár kísérő, aki támaszt nyújt a vágyak kiteljesítésében. „Nekünk, nevelőknek, nem vizet kell adnunk, hanem ráébreszteni a másikat arra, hogy szomjas. Ha ez sikerül, akkor a gyerek egyszer csak kimondja a vágyait, és megpróbálja azokat teljesíteni” – zárta előadását György Alfréd, aki mindenkinek azt javasolta, hogy nevelőként – pedagógusként, avagy szülőként – adja át és fogadja el az ölelést, mert így valósulhat meg a tehetséget is kibontakoztató kapcsolat.
A Hegyvidék díszpolgára, a kétszeres olimpiai bajnok vívó Nagy Tímea némileg másként látja a tehetség kérdését, szerinte ugyanis a velünk született tudás – legalábbis a sport terén – sok esetben pótolható. Az ő olvasata szerint a tehetség inkább akaraterő, kitartás, szorgalom és alázat, amit bizonyos mértékig el lehet sajátítani. Ő például egy fiú miatt ment le először a vívóterembe, aztán valahogy ott ragadt. „Nem igazán szerettem a vívást, viszont eldöntöttem, hogy ha már belekezdtem, végig is csinálom – mondta. – Ez a hozzáállás vitt előre egészen odáig, hogy varázsütésre hirtelen elkezdtem nyerni.”
Ettől kezdve már jöttek a sikerek, esélyesként utazott Atlantába, mégsem sikerült bejutnia a négy közé. Miután megszületett az első gyermeke, többen kijelentették, hogy már nem lesz belőle profi sportoló. Az akarat – a tehetség – azonban újra fellángolt, így jutott ki Sidneybe, ahol megnyerte az olimpiát, majd Athénban már kétgyermekes anyaként lett újra bajnok. Nagy Tímea szerint a munka iránti alázat is tehetség, az edző – pedagógus – feladata, hogy ezt a képességet időben felismerje.
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen szakemberek boncolgatták a tehetséggondozás kérdését. Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének főmunkatársa a választás szabadságát és a szorgalom fontosságát, míg Budai Katalin népi iparművész a fejlődés folytonosságának biztosítását emelte ki. Bajor Péter, a Magyar Géniusz Integrált Tehetségépítő Program igazgatója arról beszélt, 14-15 éves korig minél több impulzust kell adni a gyereknek, addig azonban ne mondjuk ki, hogy tehetséges. Abban pedig valamennyien egyetértettek, hogy kellő szorgalommal, akaraterővel szinte bármit el lehet érni.

Mm.