Oszi_teendok_a_kertekben

Őszi teendők a kertben

Az ősz – bár a borongós, nyirkos, hűvös napokon jólesne – a kertész számára még nem a megpihenés időszaka. Fel kell készíteni a növényeket a télre, és a telepítések egy részét is ilyenkor a legjobb elvégezni. És persze a lombhullás is ad feladatot bőven.

 

Azokat a cserepes növényeket, amelyek csak a nyári hónapokat töltötték a szabadban, lassan vissza kell vinni a meleg lakásba. Először a trópusi származásúakat (mint amilyen a banán), hiszen ezeket már az 5 Celsius-fok alatti hőmérséklet is károsíthatja. Aztán következnek a szubtrópusi, mediterrán fajok. A legjellemzőbb és leggyakoribb közülük a leander.
Mielőtt a növényt védett helyre vinnénk, érdemes alaposan szemügyre venni, és ha kártevők (például levéltetvek, takácsatkák, pajzstetvek) lapulnak a levelek tövében vagy fonákján, akkor még a szabadban permetezni kell. Néhány nappal a vegyszerezés után már nyugodtan bevihetjük, és attól sem kell tartani, hogy a kártevők a tél folyamán elszaporodnak a növényen. A nagyobb leanderek az enyhe fagyokat is károsodás nélkül átvészelik, de mivel ilyenkor már nem származik előny a szabadban tartásból – kevés a napsütés, és alacsony a hőmérséklet, ezért a növény már nem fejlődik tovább –, nem érdemes túlzottan elhúzni a beköltöztetést.

Gyeptelepítés, lombgondok

A gyeptelepítés klasszikus időszaka az október. Az ilyenkor elvetett magoknak még van idejük kicsírázni és megerősödni a tél beköszönte előtt. Az őszi esők segítik a fejlődésüket, és a kevés napfény sem veszélyeztet kiégéssel, kiszáradással ebben az időszakban.
A már meglévő gyep ápolásának is fontos időszaka ez. Ilyenkor még érdemes lenyírni a füvet, és kissé megszórni komposzttal, érett istállótrágyával vagy műtrágyával. Ősszel nem a növekedést elősegítő magas nitrogéntartalom a fontos, hanem a kálium, amely a téli károk megelőzésében játszik fontos szerepet.
A kertben előforduló és az utcákon a házak előtt álló fák és bokrok legnagyobb része ősszel elveszti lombját. Élettanilag a lombhullatás egyfajta megtisztulás, melynek során a növény az elöregedett, betegségek nyomait viselő és funkcióját vesztett leveleiből kivonja az értékes anyagokat, és hátrahagyja mindazokat, amelyektől meg akar szabadulni. Aztán a levelek lehullnak. A természetben vastag avarréteget képeznek, és lassan lebomlanak, a kertben pedig munkát adnak a kertésznek, aki kupacokba gereblyézi őket.
A kérdés általában ekkor merül fel: mi legyen a levélhegyekkel? Szerencsés esetben a kupacokat elnyeli az előre gondosan kiürített komposztáló. A vadgesztenye és a dió azonban nem komposztálható, illetve a belőlük készült komposzt nem használható a kertben, mert károsítja a megtrágyázott növényeket. (A megfigyeléseken alapuló tapasztalat szerint 10%-ig nem okoz problémát az ilyen levél sem a komposztban.)
Három megoldási lehetőség marad: a kukába tömködés, az égetés és a zsákolás. Sokszor hallani, hogy a kukába dobott zöld hulladék mennyire jótékonyan hat a szeméttelepen a bomlási folyamatokban. Ez a vélekedés azonban leginkább a kényelmes kertész lelkiismeretének megnyugtatására jó. Ráadásul a kukába csak egy átlagos hegyvidéki kertben keletkező lomb töredéke férne be.
Sok évtizeden át nyújtott megoldást az égetés, amit azonban manapság a zöldövezet sajátosságainak negatív oldalát nehezen toleráló lakosság egyre kevésbé néz el. Marad a kerület több pontján beszerezhető zsákok töltögetése, ami költséges, de feddhetetlen megoldás. A zsákokban összegyűjtött lomb jó helyre kerül, és nem lesz belőle sem bosszantó füst, sem pedig lerakásra váró szemét.

A fák ápolása

A lehullott levelek összegyűjtése nem az egyetlen feladat a fák körül, a talaj apadó tápanyagkészletét is pótolni kell. A trágyázás azonban ne korlátozódjon a törzsek körüli tányérra, mert a fák gyökérzete átszövi a lombkorona alatti teljes területet, és a legfiatalabb, legjobban működő gyökérrészek pont a törzstől távol esnek! A kijuttatott trágya is itt hasznosul a legjobban, ezért érdemes a lombsátor alatti teljes területet trágyázni.
A fagykárok kialakulásának megelőzése érdekében a fiatal délszaki fák, például a füge, gránátalma, kivi és társaik tövét száraz és egészséges lombbal vagy szalmával takarjuk. A takarást érdemes kövekkel vagy hálóval rögzíteni, hogy a szél ne hordja szét a gondosan kupacolt takaróanyagot a kertben.
Az örökzöldek felkészítésének fontos része a növények kötözése. A tuják és rokonaik idősebb korukban hajlamosak meghajlani a hótakaró súlya alatt. A kihajló ágú növények már nem nyerik vissza eredeti alakjukat, ezért fontos a megelőzés, vagy ennek hiányában télen a lehulló hó gondos lerázása. Az őszi feladatok elvégzése után a kertész számára is eljön a pihenés várva várt időszaka, amikor a gyakorlati munkát a tapasztalatok értékelése, az ismeretek gyűjtése és a tervezés váltja fel.

(Barta)