Fel_evszazad_kepen_szoban_szoborban

Fél évszázad képen, szóban, szoborban

Különleges módját választották érettségi találkozójuk megünneplésének a Képző- és Iparművészeti Gimnázium 1961-ben végzett osztályának egykori hallgatói. A jubileum emlékére megrendezett tárlaton fél évszázad története elevenedik meg a Hegyvidék Galériában.

Az emberi kapcsolatok válságának idejét éljük, a többség bezárkózik a saját mikrovilágába, ezáltal szinte teljesen elszigetelődik a társadalom többi tagjától. Mindez már a kisebb közösségekben is észlelhető, elég csak arra gondolni, hogy egy társasházban sokszor a szomszédok sem ismerik egymást.
Ezért is örömteli, amikor arról érkezik hír, hogy megmaradtak évtizedes ismeretségek, barátságok. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium 1961-ben végzett osztályának hallgatói nem szakították meg a kapcsolatot egymással, és most, az ötvenéves jubileum alkalmából a Hegyvidék Galériában mutatkoznak be: képek, szobrok, rajzok és irodalmi művek mesélik el az alkotók élethez és társaikhoz fűződő viszonyát.
A közösségek összetartásának fontosságáról beszélt a kiállítást megnyitó Fonti Krisztina alpolgármester is. Kiemelte, hogy az eltelt öt évtized alatt sokfelé sodorta az élet az osztály tagjait, van, akiből képzőművész lett, másokból építész, vagy éppen író, de többen végül teljesen más hivatást választottak. Bárhogyan is alakult azonban a sorsuk, nem távolodtak el egymástól az évek során. A mostani bemutatkozás is ezt az összetartozást szimbolizálja.
Az alpolgármester szerint napjaink egyik legfontosabb feladata, hogy hagyományaink ápolásával építsük fel újra társas kapcsolatainkat. "A tárlat egyben példamutatás is, hiszen emléket állít az 1778-ban alapított iskolának, az 1961-ben végzett osztálynak, az egykori diákoknak, tanároknak, valamint az azóta eltelt ötven esztendőnek" – fogalmazott Fonti Krisztina.
Az osztály nevében felszólaló Oláh János író arra hívta fel a figyelmet, hogy nem egységes válogatásról, sokkal inkább ötven év dokumentációjáról van szó. Olyan gyűjteményről, amelyben ugyanúgy helyet kaptak a gimnazista rajzok, mint a már érett művészi alkotások. A nagy elődökről szólva megjegyezte, hogy az iskola tanára volt Ferenczy István és Markó Károly, de Csontváry Kosztka Tivadar is kötődik az intézményhez. "A magyar történelem egyik leggyászosabb éveiben, 1957 és '61 között jártunk középiskolába. A némaság kora volt ez, amikor még éreztük a forradalom leheletét – emlékezett Oláh János. – Az iskola a tanároknak köszönhetően az elíziumi mezőket jelentette, ahol komolyan lehetett venni a művészeteket. Szellemi útravalót kaptunk, amiből azóta is táplálkozunk."

Ám.