Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?

A Kulturális Örökség Napjai alkalmából az ELTE Tanító- és Óvóképző kara először engedett betekintést több mint százéves múltjába. A színes történetekkel fűszerezett séta – amelyet dr. Benczik Vilmos tanár vezetett –, valamint a kiállítás felért egy interaktív történelemórával. A látogatók között volt dr. Lengyel Zoltán egykori diák is, aki olykor átvette a szót, és szenvedéllyel mesélt a régi szép időkről.
A hosszú évek során az intézmény rengeteg változáson ment keresztül. Eötvös József egykori vallás- és közoktatási miniszternek köszönhetően a főiskola jogelődje Budai Állami Tanítóképezde néven nyitotta meg kapuit 1869-ben az Attila út 97–99. alatti épületben. Ekkor középfokú intézményként, hároméves képzési idővel működött. Nagy hangsúlyt helyeztek a minőségi oktatásra, ezért több tanárt küldtek külföldi tanulmányútra. A siker nem maradt el, ismert és elismert pedagógusok tanították tanításra a diákokat.
Száz évvel ezelőtt, 1911-ben költözött az iskola a jelenlegi helyére, a Kiss János altábornagy utca 40.-be. Az épület jelentősen megrongálódott a második világháborúban, és a felújítás nem az eredeti tervek szerint történt. 1982-ben építették meg azt a gyakorlóiskolát, ahová ma már külön átjáró vezet. A „kistancsik” – ahogy a gyerekek hívják – itt szerezhetnek gyakorlatokat, s teszik színesebbé a kisiskolások tanóráit.
A séta legérdekesebb része a vizuális nevelés tanszék folyosóján vezetett. A téglákból épített falon egy XIII. kerületi utcatábla díszeleg, rajta a felirat: Huba utca (képünkön). Bálványos Huba tanár vezette be a forradalmi újításnak számító vizuális nevelés órát. Elmélete szerint nem kell mindenkinek a valóság teljes pompájában lerajzolnia, megalkotnia a művészi remekműveket. Van, aki nagyon tehetséges az élethű ábrázolásban, s akadnak olyanok, akik abban jók, hogy azt vetik papírra, amit éreznek. Úgy is mondhatnánk, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
Bálványos tanár úrért rajongtak a diákok, ezért követték el a csínyt az utcatábla eltulajdonításával. Az idén elhunyt pedagógus halálának hírét az egész iskola tragédiaként élte meg. Emlékét sokáig őrzik majd diákjai és azok az alkotások, amelyek a vizuális tanszék folyosóját díszítik.
Az első emeleti intézettörténeti kiállítás korhűen adja vissza a pedagógusok és a főiskola históriáját. Az évek sárgára nyaldosták az egykori naplókat, tanterveket, gyöngybetűkkel írt füzeteket, a fekete-fehér képeket.
Légler Judit, a dékáni titkárság vezetője szerint jövőre is kinyitják majd az intézmény kapuit. A mostani sétán mindenesetre kiderült, miért is érdemes tisztelni azokat az embereket, akik nem csak középiskolás fokon próbálnak minket taní-taní.

B. M.