Mindenfele_diszes_makviragok

Mindenféle díszes mákvirágok

Bár a mák nem elsősorban dísznövény, sokkal inkább gyógyszeripari és étkezési céllal termesztik, aki látott már virágzó mákföldet, biztosan egyetért abban, hogy a szépsége miatt sem kell szégyenkeznie. Ráadásul tucatnyi rokon tartozik a mákfélék családjába, amelyek esetében a díszítőérték az elsődleges.

A majd 800 lágy és fás szárú fajt számláló mák család leggyakoribb képviselője a pipacs (Papaver rhoeas), amely a Hegyvidéken is sokfelé virít. Elég a füves parkokban, nem bolygatott rézsűkön vagy a rendezetlen, gyomos területeken körülnézni, és biztosan látunk néhányat a piros szirmú, évelő virágokból. Már ritkásan szőrözött szára, lehajló bimbója is esztétikus látvány, feketével mintázott, vörös szirmai pedig nem véletlenül szerepelnek rendszeresen a festővásznakon. Sajnos a növény vágott virágként csak perceket él, és a kerti nevelése sem mindig egyszerű.
A mákformák alcsaládjába tartozik egy másik közönséges gyomnövény is, amelyről kevesen feltételeznék a rokonságot. A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) bokros, lágy szárú gyomnövény, amely kis, sárga, négyszirmú virágokat nevel. A fecskefű név arra utal, hogy a növény a fecskék megérkezésétől azok elköltözéséig virágzik. A vérehulló jelzőt a hajtások sérüléseiből folyó sárgás nedvnek köszönheti, ami a hagyományos gyógyászatban – sok más mellett – hatékony szer a szemölcsök ellen. Mivel erős méreg, ezért elővigyázatosan bánjunk vele!
A díszmák (Eschscholzia californica) – mint neve is mutatja – már a kerítés belső oldalán él. A tengerentúlon Kalifornia állam címernövénye; élénk, sárga vagy narancssárga szirmokat bont erősen szeldelt, kékes árnyalatú lombozata fölött. Rendszerint egynyári növényként ültetik, kedveli a meleget és a napfényt. Rendszeres öntözés mellett az őszi lehűlésig folyamatosan bomlanak légies virágai, amelyek estére összecsukódnak.
A növénynek igénytelensége és gazdag virágzása mellett előnye, hogy a virágágyba, végső helyére történő magvetéssel, könnyen szaporítható. A vetés ideális ideje március vége és április vége közé esik. A szükséges vetőmag beszerzése általában nem okoz nehézséget. A palántázás a mákfélék esetében nem ajánlott, mert a vaskos karógyökér miatt az átültetést erősen megsínylik.
A kaliforniai mák is számtalan gyógyhatású készítményben megtalálható, összetett hatásspektrumú hatóanyagot tartalmaz, ennek a rovatnak a tárgykörébe azonban csak a nyíló virágok látványa által kiváltott megnyugvás és jó közérzet tartozik.
Ha a mákfélék másik népesebb alcsaládjába is ellátogatunk, akkor először egy igen elterjedt, kora tavaszi vadvirággal találkozhatunk, ez pedig az odvas keltike (Corydalis cava). A hegyvidéki erdők alját és a kissé elhanyagolt kerteket szerencsére még tömegesen borítja lila és fehér virága, ami meghatározója a lombfakadás előtti erdők képének.
A díszkertben a szívvirág (Dicentra spectabilis) képviseli a füstikeformák alcsaládját. Aki látta már ennek a Kelet-Ázsiából származó évelőnek a virágait, biztosan sokáig emlékezni fog rá, ívesen hajló szárairól sorban lecsüngő rózsaszín, vagy fehér, szív alakú virágai ugyanis egyedülállóak. A legfeljebb egy méter magas szívvirág magányosan növekedve és virágágyásban is jól érvényesül, ráadásul a tavasztól nyár közepéig nyíló virágok vázában is tartósak.
A kertben a legjobb számára a félárnyékos, tápanyagban gazdag termőhely. Fontos a rendszeres öntözés. A nyári forróságban a laza lombozat részben vagy egészben visszahúzódik. A leveleken megjelenő levéltetveken és az esetleg előforduló csigarágáson kívül más kártevők ritkán támadják meg, így az évek alatt megerősödő tövek kertünk szép díszeivé növekedhetnek.
Mivel magjai gyorsan elvesztik csíraképességüket, szaporításának eredményesebb módja az idős tövek tőosztása. Természetesen a gyakoribb változatokat (amelyek között arasznyi törpék is vannak) a kertészetekben is meg lehet vásárolni.
A mákfélék között tehát szép számmal akadnak tetszetős vadvirágok, haszon- és dísznövények, amelyekre egyáltalán nem illik a köznyelvben pejoratív értelemben használatos „mákvirág” kifejezés.

(Barta)