Turelmet_es_toleranciat_tanultak

Türelmet és toleranciát tanultak

Pokorni Zoltán polgármester kezdeményezésére immár harmadik éve végeznek segítő munkát különböző szociális intézményekben az önkormányzati fenntartású hegyvidéki középiskolák tizenegyedikes diákjai. Az önkéntes program elérte célját, a rászorulók között eltöltött idő ugyanis – saját bevallásuk szerint – megváltoztatja a fiatalok gondolkodását.

Az országban elsőként 2010-ben a Hegyvidéken indult el a középiskolásoknak szóló önkéntes segítő program, melynek keretében a 11.-es diákok öt napot töltenek el az általuk kiválasztott szociális intézményben. Az elmúlt évhez hasonlóan a Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola, a Miskolci úti Gyengénlátók Általános Iskolája, a Hospice Ház, a Pető Intézet, valamint a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthon munkájába kapcsolódtak be a Tamási Áron iskola két osztályának növendékei. A közel hetven tanuló egy előzetes felkészítő beszélgetést követően döntött arról, hogy melyik intézményt választja.
Bár a részvétel továbbra sem kötelező, az idén először az évfolyam teljes létszáma, közel hetven diák jelentkezett a programra – mesélte nem kis büszkeséggel Hajnal Gabriella igazgató. „A mi esetünkben fokozottan igaz a mondás, hogy a jó példa ragadós. A korábbi évfolyamok beszámolóinak és a gyerekek közötti beszélgetéseknek köszönhetően ugyanis a mostani tizenegyedikesek már kifejezetten várták, hogy végre rájuk kerüljön a sor. Annak is nagyon örültek, hogy már nem öt, hanem hét napra hívták meg őket az intézmények” – mondta az igazgató. Hozzátette: bár mindenki tudta, mire számíthat, azért egy-egy helyszínen sokak számára megdöbbentőek voltak az első tapasztalatok.
Ez derül ki abból is, amit a tanulók meséltek az egy hét során szerzett élményeikről. Abban mindannyian egyetértettek, hogy olyan benyomásokkal gazdagodtak, amelyek egy életre megváltoztatták a világképüket.
Így érez Haraszin Edgár, Katzenbach Anett, Krizsán Ági, Nyakas Adrienn és Vitályos Réka is, akik a rendelkezésükre álló időben részesei lehettek a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonban lakók mindennapjainak. Elmondták, hogy az első nap után fokozatosan közelebb kerültek a rájuk bízott gyerekekhez, megváltozott az értékrendjük és a beteg vagy gondokkal küzdő emberekhez való hozzáállásuk.
Hasonlóképpen fogalmazott a Fekete István iskolában segédkező Mangel Dalma, Szabó Edina és Vadász Dániel. Számukra a legfontosabb élménynek a másság elfogadása bizonyult. A diákok meglepődtek azon, mennyire őszintén tudják kifejezni érzelmeiket a különböző betegségeik miatt hátrányos helyzetű gyerekek. Türelmet és toleranciát tanultak tőlük, illetve azt, hogy a reggeli ölelés valóban bearanyozza az egész napot.
Nem véletlen tehát, hogy ebben az esztendőben is többen fogadkoztak, délutánonként, illetve nyáron visszajárnak segíteni. Ez korántsem üres ígéret, az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy sok fiatal nem csupán tartja a kapcsolatot egykori „munkahelyével”, hanem később is szeretne szociális területen dolgozni, vagy éppen gyógyítással foglalkozni.

(Ros)