A_bakaszorakozastol_a_multiplexekig2

A „bakaszórakozástól” a multiplexekig

Megnyílt a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény új kiállítása, amely a mozik világába kalauzolja a látogatókat. Az alábbi mozitörténeti áttekintés remélhetőleg sokaknak kedvet ad ahhoz, hogy a Beethoven utca 1/b alatti tárlat felkeresésével bővítsék ismereteiket.

Magyarországon az első mozi működési engedélyét 1896. június 13-án adták ki, nem sokkal a Lumière fivérek híres bemutatóját követően. A jól ismert esemény jelentőségét nem az adja, hogy filmet vetítettek találmányukkal, a kinematográffal, hanem hogy ez a bemutató széles közönség előtt zajlott. A mozi hihetetlen karriert futott be, rövid idő alatt meghódította az egész világot.
A millennium hangulatában izzó Budapest különösen alkalmasnak tűnt az újdonság bemutatására. Sziklai Arnold magyar vállalkozó Párizsban ismerte meg a Lumiére fivérek találmányát, s azonnal vásárolt egy vetítőgépet és filmeket. Hazatérve az Andrássy út 41. alatt megnyitotta a főváros első vetítőhelyiségét.
A vállalkozás azonban kudarcot vallott, mivel rosszul választották meg a célközönséget és a helyszínt. Az Andrássy út elegáns negyedének arisztokratái megvetéssel tekintettek a mozgóképre, vásári mutatványnak, „bakaszórakozásnak” tartották azt. Mivel a látogatók elmaradtak, Sziklaiék egy hónap után bezártak.
Arnold testvérét, Sziklai Zsigmondot egy másik kudarc is arra sarkallta, hogy felhagyjon a vállalkozással: 1896 őszén felvevőgépével lefilmezte I. Ferenc Józsefet, amint a Városligetbe érkezik, és megtekinti Feszty Árpád körképét, ám annyira izgult, hogy rosszul tartotta a kamerát, és a felvételeken lemaradt a király feje. El is dobta a filmszalagot, a vetítőhelyiséget pedig bezárta.
Jóval kedvezőbb fogadtatásra talált a mozi a Városligetben, ahol az alsóbb néprétegek (szabadnapos cselédlányok, katonák) kerestek szórakozást. Ekkor még nem volt megfelelő szó a szolgáltatás számára: kinematográf, kino, vagy mozgófénykép, mozgó néven emlegették. Ez utóbbi szóból fejlesztette ki Heltai Jenő a mozi szót, amely Bernát című, 1907-es darabjában jelenik meg: ebben hangzik el a Dal a moziról című betétszám.
Az évtized végére számos új mozit alapítottak, nemcsak a belvárosban, hanem a külvárosokban is. Az 1910-es szaksajtó szerint Budapest már nem a kávéházak, hanem a mozik városa. Az utolsó békeévben, 1913-ban 103 filmszínház működött itt. Többségük a külvárosokban létesült külön épületként. A belvárosban, ahol már nem voltak szabad telkek, bérházak földszintjén, több lakás összenyitásából, illetve válaszfalak lebontásából alakították ki.
Egyes bérházakat eleve úgy építettek, hogy a földszint egyik részébe mozit terveztek. Ezek voltak az úgynevezett „csőmozik”, mivel az épület szerkezeti adottságai nem tették lehetővé a bővítést. Ilyen volt az 1912-ben a kerületben elsőként létrehozott, a Déli pályaudvarral szemben, az Alkotás utca 11.-ben lévő Alkotás, amely átvészelte a század történelmét, és a kilencvenes évek végén zárt be.A_bakaszorakozastol_a_multiplexekig1
Hosszú ideig kellett várniuk a hegyvidéki polgároknak, amíg újabb filmszínház nyílt a Hegyvidéken: az Ugocsa utca 10. lakóház földszintjén 1938. február 10-én kezdte meg működését az Astra. A díszelőadáson a Marika című magyar filmet játszották, a társadalom sok prominens tagját meghívták a bemutatóra.
A négyszáz főt befogadni képes filmszínház ekkor a nyolcvankettedik mozi volt Budapesten. Az igazgatói tisztet 1948-ig Görgényi Miklós látta el. 1942-ben megváltoztatták a mozi nevét, és az utca után Ugocsára keresztelték át. A dokumentumok tanúsága szerint a második világháborút követően Görgényi tovább üzemeltethette, néhány évig Vörös Csillag néven szerepelt a programfüzetekben, majd 1948-ban államosították, Görgényit eltávolították állásából, és ettől kezdve a központi állami vállalat, a MOKÉP szállította a filmeket.
1996-ban egy rövid időszakra megújult az Ugocsa, és újra üzemelt, háromdimenziós filmeket vetítettek, de ez sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és 1999 májusában végleg bezárt a hely. Jelenleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókintézménye működik az épületben.
A Rege mozi a Rege út 15. alatt várta a közönséget. Itt eredetileg a Gyopár Szálló működött, amely 1943-ban Szemlőhegyi Fischer József tervei alapján épült, Bauhaus stílusú üdülőszálló volt. A világháború után államosították, SZOT Szabadság üdülőként üzemelt tovább, és többnyire KISZ-es, illetve úttörőrendezvényeknek adott otthont.A_bakaszorakozastol_a_multiplexekig3
A 60-as évek elején egy épületrésszel bővítették, amely előadóteremként funkcionált, még a Rendőrtiszti Főiskoláról is jöttek ide hallgatók. Ebből a teremből alakították ki a Rege filmszínházat. Az épület egy ideig párhuzamosan működött előadóteremként és moziként, majd a Fővárosi Moziüzemi Vállalat (FŐMO) kezelésébe került.
Az átalakítás során egyedi megoldást alkalmaztak, a fél erkély beépítésével készült el a gépház, ezért csak a jobb oldalon voltak padsorok. Az egykori előadóterem hangulatát megőrizte, hogy a látogatók iskolapadokból nézhették a filmeket. A FŐMO megszűnésével a mozi sorsa is megpecsételődött. Az eredeti szállóépület ma társasház.
A mozizás külön ágát jelentették a szabadtéri vetítések. A XII. kerület adottságai több helyszínen is lehetővé tették ezt a szórakozási formát, a legérdekesebb talán az egy évig – 1999-ben – működő Tündérhegyi Kertmozi volt. A Tündér-szikla közelében, egy tisztáson zajlottak a vetítések, mindenki arra ült, amit vitt magával, volt, aki kempingszéken nézte a filmeket, mások a fűre heveredtek le.
A régi mozik nem tudtak versenyben maradni a 90-es évek közepén elterjedő, amerikai szellemiségű és üzletpolitikájú, több teremből álló komplexumokkal. A Hegyvidéken élők azonban minden bizonnyal kellemes emlékeket őriznek az említett filmszínházakról, amelyek nemcsak a film élményét adták a látogatóknak, hanem önálló hangulattal is rendelkeztek. A mai mozikról ugyanez sajnos már nem mondható el.

B. A.