Az_ember_tragediaja_-_amerikai_meltatas

Az ember tragédiája – amerikai méltatás

Magyarország legismertebb élő animációsaként és a magyar Walt Disney-ként is említették a Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezőt, Jankovics Marcellt a New York Times hasábjain. A hosszan méltatott, idehaza grafikusként, könyvillusztrátorként, kultúrtörténészként, íróként is jól ismert alkotót filmje hazai és külföldi fogadtatásáról, valamint terveiről kérdeztük.

Milyen érzés volt az amerikai méltatást olvasni?

– Nem akarom túlbecsülni. Ha az Egyesült Államokban valamiről jót írnak, azt ünneplik itthon. Abban, hogy ez a cikk egyáltalán megszülethetett, komoly szerepe volt a kiváló forgalmazónak is, aki felhívta a filmre az újságíró figyelmét. Az pedig a zsurnalisztát dicséri, hogy nemcsak a közel háromórás filmet nézte – és figyelte – végig, hanem nyilvánvalóan az alapművet is elolvasta. Tudja, ha nincs hazulról erős nyomás, kezdeményezés a támogató sikerre, biztos, hogy kívülről nem kapják fel a fejüket.

Mi a véleménye a cikkben emlegetett Walt Disney-párhuzamról?

– Ott ő a legismertebb név a nagyközönség számára, ezért ez szerintem inkább csak az amerikai nézőknek szánt összehasonlítási alap. Én semmilyen párhuzamot nem érzek. A filmnek pedig az alapmű miatt nincs párja a világon.

Néhány hónapja a Barabás Villában azt mondta: „Eddig még soha nem derült ki Madách humora sem, pedig ez a műve valójában egy szatíra. A világban mindenütt így közelítenek hozzá, csak itthon vágja magát mindenki vigyázzba, mintha a Himnuszról lenne szó. Nemzeti kincs ez úgy is, ha valójában, az igazi művet értékeljük.”

– A filmben nem hangsúlyoztam a szellemes, humoros részeket, de tudatosan lett olyan, ami a szakmabelieket is meghökkenti.

A tavaly decemberi bemutató után nagyon jó kritikák születtek, de akadt olyan is, amelyik kicsit értetlen volt, sokallotta a három órába sűrített tartalmi és képi mondanivalót. Ami persze óhatatlan, hiszen maga a Madách-mű sem mondható éppen könnyen emészthetőnek.

– Nem is az. De fontos, hogy a kritikusoknak, a nézőknek legyen reakciójuk. A magyarországi elismeréseknek nagyon örültem, az amerikai pedig mindennek a betetőzése. Ezt a filmet én eleve videóra, azaz meg-megállíthatóra, visszanézhetőre szántam. Hiszen a mű is lassú, értelmező olvasással fogható fel igazán.

A bemutató után országos körútra indultak a filmmel. Hogyan fogadta a közönség?

– Már decemberben elkezdtük járni az országot, nagyobb hazai városokban és a határon túl is több vetítésre alkalmas helyszínen jártunk. Mindenütt nyolcvan-száz ember jött el megnézni, és a fele a vetítés utáni beszélgetésekre is ott maradt. Jók voltak ezek a találkozások, még ha az utazás kissé fárasztó is.

Valahol azt nyilatkozta, hogy ez az utolsó animációs filmje, aztán meg arról olvashattunk, hogy a Biblia hasonló feldolgozására készül…

– A magyar animációra most összesen százmillió forint jut. Ez az összeg egy epizódra sem lenne elég, nemhogy teljes sorozatra. És ne feledjük, ez a pénz a teljes keret, amit a pályázók között még szét is apróznak! Egészen másra készülök: a magyar szenteket bemutató ismeretterjesztő sorozatra.

Animációs filmen?

– Nem. Különböző helyszíneken forgatott filmekben beszélek róluk. Az első részt az általam magyarnak tartott Szent Márton bemutatásával kezdtem volna, de ezt a tervemet elutasították, most a Szent István-film első részéről várom a döntést. Ha évente megkapnám a támogatást, az huszonhat évi munka lenne, szentenként kétszer huszonhat perccel. Ki remélheti hetvenkét esztendősen, hogy még huszonhat évig él és dolgozik?!

AI

Jankovics Marcell Az ember tragédiája című animációs filmje nyerte meg a jereváni Reanimania Filmfesztivál fődíját. A rendezvény az örmény rendezők munkáinak bemutatása mellett a világ legkiemelkedőbb animációinak megjelenítését is fontosnak tekinti – adta hírül a közelmúltban a Magyar Rajzfilm Kft. közleménye.