Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez


Talalos_kerdessel_nyilt_meg_a_tizenkettedik_adventi_vasar

Találós kérdéssel nyílt meg a tizedik adventi vásár

"Ki tudja, mi az: hat faház és egy kölcsönszínpad?" – tette fel a találós kérdést Kovács Lajos alpolgármester advent első vasárnapján a Kiss János altábornagy utcában berendezett pavilonsornál. A válasz: ez volt az első adventi vásár a Hegyvidéken, 2003-ban.

Az első óta eltelt tíz esztendő, december elején immár a jubileumi, tizedik adventi vásár nyílt meg a polgármesteri hivatal mellett. „A szűkülő anyagi lehetőségek ellenére egyre többen hozzák el portékájukat, és az idén már nem csak hétvégén láthatók a népszerű kulturális programok” – emelt ki a tavalyihoz képest két nagy különbséget Kovács Lajos alpolgármester a megnyitón. A programok között ezúttal is fontos szerepet kap az adventi adakozás, illetve a tevékenységükhöz adományt gyűjtő szervezetek bemutatása, támogatása.
Az önkormány saját adománygyűjtő akciót is hirdetett, „a beérkezett ajándékokat szociálisan rászoruló hegyvidékieknek, valamint Kárpátaljára továbbítjuk” – mondta az alpolgármester. A részleteket az 5. oldalon olvashatják, az adományfogadó intézmények listája a www.hegyvidek.hu internetes oldalon található. „Az ilyen kezdeményezések mindig megmozgatják a kerületi polgárokat, bízunk benne, hogy nem lesz másként most sem” – osztotta meg reményét lapunkkal a megnyitó után Kovács Lajos.
Az önkormányzat ebben az esztendőben is rajzversenyt hirdetett a gyerekeknek, ezúttal A tél csodái címmel. A pályázatra minden óvoda és iskola benevezett, a legjobb munkákért járó díjakat Fonti Krisztina alpolgármestertől és Sikota Krisztinától, az önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnökétől vették át a gyerekek.
„Örülünk, hogy ilyen sok rajz érkezett, a kiállított képek színesítik, gazdagítják a vásárt – fogalmazott Fonti Krisztina. – Örülök az adventi vásárnak, nemcsak azért, mert nem kell szaladgálni az ajándékok beszerzése miatt, hiszen itt egy helyen rengeteg értékes, igényes ötletet találhatunk, hanem azért is, mert a vásár hangulata segít a várakozásban, a felkészülésben.”
A hangulatról pedig ezúttal is sok minden gondoskodik. Nemcsak a programok – „ezeket elsősorban óvodásoknak és iskolásoknak szervezzük, ezzel is kényelmesebbé téve a családok hétköznapjait”, mondta Fonti Krisztina –, hanem az illatozóan csalogató finomságok is.
Ebben az évben sem éri csalódás azokat, akik finom forralt borra, pálinkára, a régi ismerősként üdvözölt erdélyi kürtőskalácsra, vagy az ugyancsak onnan származó bejglire, netán langallóra, vagy ahogy sokan ismerik, töki pomposra vágynak, netán sült gesztenyét szeretnének enni, esetleg megkóstolnák az ordával töltött parenyicát, vagy a vásárokból elmaradhatatlan törökmézet, aprósüteményeket. Akik meleg irhabundát, kesztyűt, papucsot, erdélyi szőtteseket, esetleg díszgyertyákat, adventi koszorút, kopogtatót vagy ablakdíszt, kerámia- vagy fából faragott tárgyakat szeretnének venni, ugyanúgy megtalálják ezeket, mint a kézzel varrt babákat, játékokat, ékszereket, lekvárokat, mézeket, bőrdíszmű tárgyakat. S amíg a nagyok vásárolnak, borozgatnak, a kicsik a jurtában, a Szamos műhelyében (marcipán)gyurmázhatnak.
Így valóban minden adott ahhoz, hogy jó hangulatú, ünnepváró, szívmelengető adventi napokat-estéket töltsünk a hegyvidéki vásárban. Hogy hiányzik-e még valami a teljességhez? Talán a nagy pelyhekben hulló fehér hó…

A. I.