Hegyvidék SE: a legprofibb amatőr csapat
Bennmaradást és minél több támogatót kíván karácsonyra csapatának és egyesületének Bajzik József, a Hegyvidék SE labdarúgóinak vezetőedzője. Ami rajtuk múlik, meg is teszik: jó úton haladnak a nagy átszervezés miatt sokkal nehezebben elérhető BLSZ I-es tagság megtartásában. S ha ez sikerül, talán a segítők is megjelennek.
A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) tavaly a hivatásos és amatőr labdarúgás átszervezéséről döntött. Csökken az NB II-es és NB III-as csapatok száma, ami kihatással van a budapesti első osztályra (BLSZ I) is, amelyben a Hegyvidék SE is igyekszik megtartani tagságát.
Bajzik József vezetőedző és csapata egyáltalán nincs könnyű helyzetben, mert a 2012–13-as idényben az új rendszer miatt a bennmaradásért vívott harc azt jelenti, hogy a tizenhat csapatos bajnoki osztály első harmadában kell végezni. Úgy tűnik, az „ijedtség” még jobb teljesítményre sarkallta a hegyvidéki futballistákat, akik meg sem álltak a negyedik helyig. Félidőben mindössze egyetlen győzelem, azaz három pont a hátrányuk a már dobogós Nagytétény, a Vízművek és a Voyage mögött.
Milyen tervekkel vágtak neki a 2012–13-as bajnokságnak? – kérdeztük Bajzik Józsefet.
– Az előzetes terveinket alaposan áthúzta az MLSZ, amikor a bajnokság átszervezéséről döntött. Elég csak abba belegondolni, hogy a jövőben az eddigi száznegyvennégy csapat helyett mindössze nyolcvan labdarúgóklub jelenti a magyar futball közvetlen élvonalát. Másképp fogalmazva: eddig megközelítőleg háromezer-kétszáz játékos futballozott a három NB-s osztályban, 2013 nyarától ez a szám ezernyolcszáz alá csökken. Mindez óriási terhet ró a területi első osztály azon csapataira, amelyek – legalábbis a körülményeiket tekintve – valóban amatőrök.
A Hegyvidék SE amatőr csapat?
– Mi sem járunk bekötött szemmel, így aztán nem mondhatom, hogy a BLSZ I-ben mindenki ingyen játszik. Nálunk viszont tagdíjat, szakszerűbben fogalmazva képzési hozzájárulást fizetnek a futballisták. A BLSZ I-ben ez az összeg éppen a Hegyvidékben, valamint az RSC-nél a legmagasabb, ami pontosan azt jelenti, amit gondol: a játékosaink fizetnek azért, hogy sportolhassanak. Ennek aztán számos következménye van, egyebek közt az is, hogy az átigazolásoknál bizony néha azért maradunk le valakiről, mert máshol legalább nem kell hozzájárulnia a költségvetéshez…
Az anyaegyesület, a Hegyvidék SE ezek szerint nem ad biztos hátteret?
– Dehogynem! Ha nem támogatná a csapatot az egyesület, illetve közvetve a Hegyvidéki Önkormányzat, már régen lehúzhattuk volna azt a bizonyos rolót. Tudni kell, hogy a látvány-csapatsportágakban a TAO-támogatás az utánpótlás számára nagyszerű lehetőség, az amatőr és felnőttcsapatok számára azonban nem jelent megoldást, ezért ezek a szakosztályok nagyon nehéz helyzetbe kerültek. A legnagyobb probléma, hogy a BLSZ I nem az a szint, amelyben egy lehetséges szponzor üzletet látna, a mecenatúrának pedig a gazdasági környezet sem kedvez, tulajdonképpen nincs külső segítségünk. Ezért életmentő az egyesületi háttér, amelynek köszönhetően csapatként nem vagyunk bizonytalan helyzetben, „csupán” alaposan meg kell fontolni, hová tesszük a forintjainkat. A felelősségteljes gazdálkodás az edzésekkel indul, nem mindegy ugyanis, hogy hol, mikor és hányszor edzünk.
Beszéljünk kicsit a sikerekről, hiszen ilyen körülmények között talán még nagyobb fegyvertény az őszi negyedik hely elérése!
– Az említett átszervezés miatt a harmadik osztályból rengeteg klub kiesik, egyelőre ezt sem tudni, hány lesz közöttük a budapesti. Nekünk minél előrébb kell végezni a tabellán, így biztosítva, hogy jövőre is a negyedik vonalban legyen a Hegyvidék SE. A következő szezon még nehezebb lesz, hiszen szinte kivétel nélkül olyan vetélytársak ellen küzdünk majd, amelyek lényegesen nagyobb költségvetéssel, jobb feltételekkel dolgozhatnak.
Az edzők általában nem szeretnek egy-egy játékost kiemelni a csapatból, ezért inkább arról faggatom, mire a legbüszkébb az őszi szezon kapcsán.
– Talán furcsának tűnhet, de nem elsősorban az eredményre! Sokkal fontosabbnak érzem, hogy sikerült átalakítani a gárdát, rengeteg fiatalt tudtam beépíteni, akiknek a többsége hegyvidéki. Talán ez is hozzájárult a jó szerepléshez, hiszen mindannyian a lakhelyünket képviseljük, ami a budapesti futballban nagyon ritka. Büszke lehetek arra is, hogy a játékosok kivétel nélkül jól megállják a helyüket a civil életben is, hét labdarúgónk jogász, vagy joghallgató. Lassan nemcsak a Hegyvidék, de a doktorok csapata is leszünk…
Ha karácsony közeledtével lehetne egy kívánsága, mit látna legszívesebben a fa alatt?
– Legyen inkább kettő! Szeretnénk minél több örömet okozni szurkolóinknak, tovább öregbíteni a Hegyvidék hírnevét. Ezt jelen helyzetben akkor mondhatjuk el magunkról, ha a negyedik osztályban maradunk, ami óriási fegyvertény lenne. A másik kívánság ennek következménye: a jó eredmény mellé minél több szponzort kívánok a csapatnak és az egyesületnek, hiszen támogatók segítségével még szebb célokat fogalmazhatnánk meg.
MM.