Bőrművészeti hagyományok a modern táskákban
Szalma Ágnesről, a Jókai Mór iskola rajztanáráról talán a diákjai sem tudják, hogy professzionális bőrtárgytervezőként különlegesnél különlegesebb műalkotásokat készít. A bőrművészet tradícióiból merítő, egyedi és modern táskáiból a Jókai Klubban nyílt kiállítás.
Szalma Ágnes a Kirakatrendező- és Dekoratőr Szakiskolában ismerkedett meg a vizuális kultúra alapjaival, bőr öltözék- és kiegészítő tervezőként pedig a Magyar Iparművészeti Egyetemen diplomázott 1999-ben. A bőrművesség klasszikus mesterfogásait az egyetemi évek alatt, az Iparművészeti Múzeumban folytatott tárgyrekonstrukciós stúdium során leste el.
Ekkoriban fedezte fel magának a huszadik század elején készült, art deco stílusú, letisztult formavilágú bőrtárgyakat. Ez a stílus, illetve az ehhez kötődő, rovátkolással, aranyozással, batikolással, festéssel végzett technikai megoldások nemcsak tárgymásolataiban, hanem későbbi önálló munkáiban is megjelentek – átértelmezve és továbbgondolva, ahogy ez a Jókai Klubban most kiállított bőrtáskáin is látható.
„Nem konfekciót, hanem egyedi termékeket gyártok. Exkluzív, hordható darabok ezek; igaz, a legtöbb mégis műtárgy” – mutatta be munkáit a művész. Mint mesélte, geometrikus formákból, szerkezetekből próbál újabb és újabb tárgyakat létrehozni. Az egyik, a kiállításon is megtekinthető táskája zárszerkezetét például egy az Ecseri-piacon fellelt, art deco stílusú, pénztárcaszerűen csukódó fémkeret ihlette. A keretet azonban továbbfejlesztette, így az újszerű, aszimmetrikus záródású lett. A hűvös, nemes fémkellékek, valamint a selymes tapintású bőrfelületek találkozása más tárgyak esetében is különleges megoldásokkal párosul, gyakran játszik a rideg és lágy anyagok kombinálásával.
„Munkái egytől egyig szó szerint egyedi művészi darabok. Érzékenység, finom elegancia, harmonikus színvilág, a díszítőtechnikák változatossága és nagy mesterségbeli tudás jellemzi” – mondta Abaházi Katalin iparművész a kiállításmegnyitón. Kiemelte, hogy a múlt mestereihez hasonlóan Szalma Ágnes alkotásai idő- és munkaigényesek, és ezt a módszert felgyorsult világunkban sajnos már csak kevesen követik. A bemutatott táskákat kis szériában, manufakturális módszerrel ugyan el lehetne készíteni, a művészt azonban elsősorban a létrehozás, az új tárgyak kikísérletezése izgatja.
Szalma Ágnes számára az alkotómunka folyamata fontosabb, mint a sorozatgyártás napi rutinja, az utóbbi helyett az oktatást választotta mint közéleti hivatást. Tizenhárom évvel ezelőtt a Budai Rajziskolában kezdett tanítani, majd egy csepeli művészeti iskolában lett textil- és bőrműves oktató. Két évig a „kisképző”, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola művésztanára volt, 2010 óta pedig a Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskolában dolgozik rajztanárként.
A vizuális és környezetkultúra szakos tanári pályához is ragaszkodó Szalma Ágnes érdeklődésünkre elmondta, hogy általános iskolai keretek között nem igazán van mód a bőrművesség speciális technikáinak átadására, igyekszik azonban hangsúlyt helyezni a hagyományok bemutatására. Abban hisz ugyanis, hogy csak a tradíciók megismerésével lehet igazán új dolgokat létrehozni.
z.