Az_ev_faja

Az év fája: zselnicemeggy

Idén is megválasztotta az év fáját az Országos Erdészeti Egyesület. A győztes a szakmai javaslatok alapján a magyarországi erdők egyik legkorábban virágzó fafajtája, a zselnicemeggy lett, amelynek gyümölcsét a kutatások szerint már a kőkorszaki ember is fogyasztotta.

Az Országos Erdészeti Egyesület 1996-ban indította el Magyarországon az év fája mozgalmat, amelynek célkitűzése, hogy megismertesse a nagyközönséget a hazai erdők kevésbé ismert fafajtáival. Ennek érdekében az év fája bekerül a különböző szakmai kutatási, illetve a gyerekeknek szóló erdei iskola programokba. A kezdeményezéshez csatlakozva májusban elindul az Ökotárs Alapítvánnyal közösen meghirdetett Év fája verseny, amire az evfaja.okotars.hu oldalon lehet jelentkezni.
A szakemberek 2012-ben a zselnicemeggyet (Padus avium) választották az év fájává. Ez a növény a jelentős esztétikai értéke mellett – termésének köszönhetően – az ökológiai körforgásban is fontos szerepet tölt be. A lombfakadással egy időben virágzó fafaj erősen illatos, fehér színű, fürtös virágzata a mészkerülő erdők patak és folyó menti részeinek dísze.
Ismert még májusfaként, büdöshársként, gyöngyvirágfaként, vagy termése után vadmeggyként és kutyacseresznyeként, neve a szláv eredetű zelena (zöld) szóból eredeztethető. Szinte egész Európában elterjedt, de megtalálható Kamcsatkában, Japánban és Észak-Afrikában, közeli rokonai Koreában és Észak-Amerikában is előfordulnak. Általában 8-18 méteresre nő, kevésbé kedvező viszonyok között azonban cserjeméretű marad.
Feketésszürke kérgéből egykor vizelethajtó, izzasztó hatású, köszvény, reuma és szifilisz ellen használatos gyógyászati termékeket készítettek, valamint színanyagként festék-előállítás során is felhasználták. Borsó nagyságú, fekete színű, keserédes, lédús termése július végén érik. Az ízletes gyümölcsöt bizonyítottan már a kő- és bronzkorban is fogyasztották, Ázsiában ma is csemegének tartják, és különböző gyümölcsleveket, illetve lekvárokat készítenek belőle.
A zselnicemeggy fáját a belsőépítészet és a csónakgyártás hasznosítja. Jól tűri a hideget és a fagyot, azonban magas a vízigénye, szereti a humuszban és tápanyagokban gazdag, mészmentes talajokat. Lehulló lombja gyorsan bomlik, közben nagy mennyiségű kalciumot juttat vissza a talajba, javítva ezzel a terület termőképességét. Magyarországon elsősorban a síkvidéki ártereken jelenik meg, de fellelhető a láperdőkben is, míg a hegy- és dombvidékeken inkább a patakok közelében érzi jól magát.

Knp.