A_kommunizmus_aldozatainak_emleknapja

A kommunizmus áldozatainak emléknapja

1947. február 25-én tartóztatták le minden jogalap nélkül Kovács Bélát, a Kisgazdapárt elnökét. Bűne mindössze annyi volt, hogy kritizálni merte a Magyar Kommunista Párt politikáját. Elhurcolták a Szovjetunióba, és éveken keresztül ismeretlen helyen tartották fogva.
Ez jelentős fordulópont volt a hazai belpolitikai életben, mivel több politikus ekkor döbbent rá, hiába bíznak a demokratikus eszmékben, egyértelmű, hogy Magyarországon kommunista diktatúra rendezkedik be. Ezért választotta 2000. június 13-án a Magyar Országgyűlés Kovács Béla letartóztatásának napját a kommunizmus áldozatainak emléknapjává. Francia kutatók számításai alapján csak a halálos áldozatok száma százmillióra tehető, és akkor még nem említettük a munkatáborba hurcoltakat, a kitelepítetteket és azokat, akiket származásuk, hitük miatt megbélyegeztek és ellehetetlenítettek.
Magyarországon is voltak, akiket a származásuk miatt telepítettek ki, többek között ilyen sorsra jutott a hazai sváb lakosság jelentős hányada. Akadtak, akiket a hitük miatt zártak be, vagy deportáltak egyenesen a Szovjetunióba. Ez főleg a katolikus egyházat érintette, elég, ha Mindszenty József bíboros letartóztatására, majd kényszerű menekülésére emlékezünk.
Voltak, akiket politikai nézeteik, vagy egyszerűen családi hátterük miatt kényszerítettek lakhelyük elhagyására, és költöztették őket sok esetben egyenesen disznóólakba. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Magyarországon kényszermunkatábor is működött a kommunizmus ideológiáját elutasítók számára, a leghíresebb Recsken, amelynek bányájában sokszor embertelen körülmények között dolgoztattak fizikai munkához nem szokott idős értelmiségieket. És természetesen a kommunizmus áldozatai közé kell sorolnunk az ’56-os forradalomban elesett, vagy utána elítélt, kivégzett embereket is.
A XII. kerületet is érintette a legtöbbször minden jogi formát felrúgó pusztítás. A Svábhegyen, a Kissvábhegyen, a Virányosban és a Zugligetben számos olyan villaépület áll a mai napig, amelyet csak azért vettek el a tulajdonosaiktól 1950-től kezdődően, mert valamelyik kommunista párttagnak megtetszett az épület, és be akart költözni. A kommunista diktatúrák a világ legnagyobb részében évtizedek óta megszűntek, azonban az általuk okozott kárt és pusztítást a mai napig nem teljesen tárták fel, sok adatot őriznek még a levéltárak titkosított aktái.
A hegyvidéki iskolákban is megemlékeztek az áldozatokról. Van, ahol az iskolarádióban hangzott el műsor, másutt a történelemórákon beszélgettek a múlt évszázad e témához kapcsolódó eseményeiről. A Fekete István iskola 9–10.-esei az I. kerületi, Dózsa György téri emlékhelyet keresték fel, míg az Arany János Általános Iskola és Gimnáziumban a diákok házi feladatot kaptak: a családjukban lévő esetleges áldozatokról kellett írniuk és tablót készíteniük. Az intézmény bejáratát ezekkel a tablókkal és gyertyákkal díszítették fel az emléknapon. A Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnáziumban a pedagógusok úgy gondolták, hogy milliók szenvedését az egyén sorsán keresztül talán jobban megértik a tanulók, ezért egy szinte ismeretlen hősről, Földváry Boér Elemér költőről, rövid életéről és értelmetlen haláláról emlékeztek meg az iskolában.

B. A.