A_kulonlegesseg_az_anyagaimban_rejlik

„A különlegesség az anyagaimban rejlik”

Egy hölgy, aki öltöztet. Nem csak embereket: ágyakat, szobákat, sőt színpadi és filmes díszleteket is. Személyiséget ad a környezetnek, legyen az lakás, iroda, hotel, étterem, avagy éppen óvoda a Hegyvidéken. Segít megtalálni az összhangot és a stílust, amely a ruháinkban, a falaink felületein és a kiegészítőkben egyaránt megjelenik. A textil szerelmese.

Fóris Barbara textiltervező iparművész szinte ki sem mozdult a Hegyvidékről, amióta megszületett. Ide járt óvodába, általános iskolába, gimnáziumba, sőt az Iparművészeti Egyetemre, a Zugligeti útra is. Csillebércen lakik, a műterme is ott található, az egykori úttörőtábor területén.
„Hogy honnan jött a textil szeretete, nem tudom – meséli. – Gimnazistaéveimben ugyanis csak a zene érdekelt: nagybőgőztem, hegedültem és zongoráztam; a »nagybőgő vonalat« készültem továbbvinni dzsesszkonziban, de rájöttem, annyira nem szeretem a dzsesszt és a napi négy-öt órás gyakorlást. Gimnáziumi rajztanárom viszont felfedezte bennem a tehetséget, és kiderült, rajzolni jobban tudok, mint zenélni. Persze ez még nagyon kevés volt az Iparművészeti Egyetemhez, ahol egy nyílt nap kapcsán rádöbbentem, mennyire jó dolog textillel dolgozni! Nagyon hangulatosnak tűnt a szövőszék, a sok-sok fonal, és az, hogy itt én »gyárthatom« le az anyagot. Minden olyan dolgot csinálok, ami textillel kapcsolatos, bár a szó legszorosabb értelmében nem tartom magam divattervezőnek, mert nem igazán kedvelem a divat – sekélyes – világát.”
Színházi jelmezeket készített, extravagáns divatbemutatókon vett részt „őrült” ruháival, amelyek szintén inkább jelmezekre hasonlítottak. Közben esküvői ruhákat, hétköznapi kosztümöket is varrt.
„Tele vagyok ötletekkel, amiket meg akarok valósítani, elsősorban saját magamnak, meg persze másoknak, másokért is, mert jó dolog megmutatni az embereknek, ami a lelkemben van, ami kikívánkozik belülről – vallja. – Számomra ezt jelenti a művészet. És ha mindez tetszik a közönségnek, akkor az visszaigazolás, hogy jó úton járok. Nálam többnyire magában az anyagban rejlik a különlegesség; tervezem, szövöm, kötöm, varrom, és a mintákat is én szitázom a ruháimra. De nem csak ruhákkal foglalkozom: van egy lakástextil-kollekcióm is, főleg ágyneműket tervezek, magyar népművészeti motívumokat modernizálok. Aki ránéz, nem is jön rá, hogy ez most éppen kalocsai, vagy matyó, annyira modernnek hat a rózsaszín, szürke, fehér, fekete színeivel.”
Tavaly összeállt egy kis csapat PaintWall néven, ám tagjai nem egymást, hanem a falat „lövöldözik”, különleges enteriőröket alakítanak ki. Ennek alapja a falfelület tapétázása, matricázása, kézi festése, textillel díszítése (Fóris Barbara ez utóbbit képviseli), illetve a fal mintájával harmonizáló kiegészítőket is készítenek: ágyneműt, párnát, lámpaburát, függönyt és szőnyeget, amelyeken ugyanaz a motívum fut végig. S ha még a pizsama és a papucs is ugyanolyan, akkor teljes az idill! Dolgoznak magánlakásokban, irodákban, éttermekben és iskolákban egyaránt, de például a pincérakadémiának is készítettek egy teljes falat, amelyen különféle nyelven futnak a szövegek.
„Egykori vásárlóim terjesztik a jó hírem, de részt veszek különböző rendezvényeken is, például a WAMP-on” – mondja a művésznő, akivel több kiállításon is találkozhattunk a közelmúltban: a Galéria 12-ben, illetve a Barabás Villában lakástextileket, ágyneműket mutatott be, szerepelt a Fiatal Iparművészek Stúdiójában, illetve a Nemzeti Színház Zikkurat Galériájában is. Legutóbb a MOM Kulturális Központban, a „Főként nőként” című rendezvényen láthattuk 2012–13-as őszi-téli, szövött-kötött kollekcióját.
Fóris Barbara természetesen a ma már nélkülözhetetlen közösségi portálokon is jelen van, illetve tehetséges tanítványai munkáit népszerűsíti az olteszet.blogspot.hu oldalon. Nemcsak az ő sikerélményük, hanem az érdeklődők miatt is.

Ny. N.