Szentágothai János, a polihisztor tudós
Egy korábbi cikkünkben – Zipernowsky kapcsán – bepillanthattunk a magyar ipar kialakulásának néhány részletébe. Ezúttal egy másik folyamatra igyekszünk rávilágítani, miközben bemutatjuk a Hegyvidék egykori polgára, Szentágothai János életét, munkásságát. Annál is inkább időszerű írásunk, mivel az UNESCO 2012-t, a tudós születésének centenáriumát a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke, az iskolateremtő agykutató emlékének szenteli.
A trianoni döntés máig ható, súlyos következményekkel járt. Addig nem szokott nagyságban változtatta meg az ország népességét, ipari, közlekedési és közigazgatási struktúráját. Az ország elvesztette magyar nemzetiségű polgárainak igen jelentős részét, a példaszerűen kialakított vasúthálózatát a gördülőállománnyal egyetemben, bányáit, nyersanyagforrásait, oktatási és tudományos intézményeinek számottevő részét.
Trianon azóta is feldolgozatlan traumát jelent a nemzetnek. A szerteágazó problémakör reális megközelítése eddig csak keveseknek sikerült. Ezek egyike volt Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki rájött arra, hogy hatalmi szóval bármit elvehetnek, területet, infrastruktúrát, vagyont, egyvalamit azonban nem: éspedig a tudást, vagy ahogyan ma mondanánk, a szürkeállományt.
Klebelsberg következetes reformok sorozatával olyan iskolarendszert és az ehhez szükséges hátteret alakított ki, ami még ma is dicsőségére válik az országnak. Lemondott tovább ívelő politikai karrierjéről, és minden igyekezetével az oktatás, a művelődés elősegítésére koncentrált. Közmegegyezést tudott teremteni a legfelsőbb politikai szinteken is, átlátva az egész feladatot minden kapcsolódó részletével, tudott rendszerben gondolkodni, tökéletes csapatépítő volt.
Egy tévedés következtében maradt életben
A nemzetközi tilalmak miatt felszabaduló hadikiadásokat az oktatásba és a kultúrába átirányítva Klebelsberg megteremtette a szükséges anyagi fedezetet. A korszerű tanyasi iskolák létesítésétől a kulturális külkapcsolatok kiépítéséig minden részletre volt gondja, beleértve az egészségügyet és a sportot is. Megszervezte az iskolán kívüli népművelést. Kiépítette a vidéki egyetemek rendszerét, ezzel – az oktatáson túl – egyúttal tudományos kutatóhelyeket teremtve. Szinte nem volt olyan ága ekkor a tudományos életnek, a művészeteknek, ahol ne álltunk volna a nemzetközi élet élvonalában.
Szentágothai János is ennek a dinamikus oktatási rendszernek köszönhette azt a lendületet, ami már egyetemi tanulmányai során elkötelezetté tette a tudományos pálya iránt. Nem kis szerepe volt ebben anatómiaprofesszorának, Lenhossék Mihálynak, aki már korán bevonta őt az egyetemen folyó kutatásokba.
Szentágothai János Budapesten született 1912. október 31-én – eredetileg Schimert Jánosként – erdélyi orvos családba. 1930-ban érettségizett a budapesti Német Gimnáziumban. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán végzett. Már egyetemi évei alatt az anatómia tanszék munkatársa lett, ahol olyan kutatási metódusokat dolgozott ki, amivel gyorsan nemzetközi tekintélyre tett szert. Bázelban magántanári képesítést szerzett.
A második világháborúban hadifogságba esett. Jelentéktelen (tizedes) rangja ellenére a hadikórház vezetésével bízták meg. Itt történt az a nem mindennapi eset, amiről Ribár Béla így írt Híres magyar tudósok című könyvében: „Egy boncolás közben fertőzést kapott, és egy német orvos azt javasolta, hogy vágják le mindkét karját, de ő nem egyezett bele, és csak egy tévedés következtében maradt életben. Vérátömlesztéssel próbálkoztak, de az ápolónők tévedés folytán idegen vércsoportú vért kezdtek neki adagolni, amitől olyan sokkot kapott, hogy a fertőzés másnapra megállt és felgyógyult.”
Az ember anatómiájának atlasza ma is alapmű
Az ily módon szerencsésen megúszott világháborút követően Szentágothait a pécsi Anatómiai Intézet vezetőjének nevezték ki. Később az egyetem professzora, majd tanszékvezetője lett. A tanszék felszerelése átvészelte a háború poklát, de munkatársak nélkül kellett megszervezni a munkát. Itt visszaköszönt a Klebelsberg Kuno által teremtett rendszer, saját tanítványaival kezdte meg a kutatásokat. Minden gátló körülmény ellenére igen hamar sikerült nemzetközileg is elismert eredményeket elérniük.
A Pécsett kiépített neuroanatómiai, neuroendokrinológiai és neuroembriológiai iskola a nemzetközi tudomány számára megkerülhetetlen tényezővé vált. 1946-ban Kiss Ferenccel elkészítették az ember anatómiájának atlaszát, ami a mai napig alapműnek számít, és igazolja a művészetek – jelesül a rajz – terén is megmutatkozó tehetséget. Eredményeinek elismeréseként 1948-ban az MTA levelező tagjává választották, 1950-ben megkapta a Kossuth-díjat.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc még Pécsen érte, ahol az Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnökévé választották. 1963-ban visszatért pályája kiindulópontjára, átvette az anatómia tanszék vezetését a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Hasonló iskolateremtő tevékenységet folytatott, mint ami annak idején őt is a tudományos pályára segítette. 1967-ben az MTA rendes tagjává választották, később kilenc évig az elnöki tisztet is betöltötte. 1970-ben állami díjat kapott.
Túl sokirányú volt a Nobel-díj elnyeréséhez
Szentágothai ösztönösen ráérzett egy nagy igazságra: maradandót alkotni a tudományban nagy tudósra vall, az igazi nagy tudós azonban az, aki olyan tudósgenerációkat nevel, amelyek képesek őt is túlszárnyalni. Szinte apjukként segítette az ifjú tudósjelöltek munkáját, felhasználva a tudományos eredményeivel megszerzett lehetőségeit is műszerek behozatalára nyugatról, tanítványai részére külföldi ösztöndíjak megszerzésére. Freund Tamás neki köszönhetően kapta meg az igen jelentős tudományos értéket jelentő amerikai Életmű-díjat.
Több alapvető művet írt, ezeket harminc nyelvre fordították le. Országgyűlési képviselővé választották, tagja lett az Elnöki Tanácsnak. A rendszerváltást követően az MDF országgyűlési képviselőjeként a külügyi bizottságban dolgozott. Felszólalásai ma is érdekes olvasmányok.
Több tudományos szervezetben is vezető szerepet töltött be, így például a Magyar Természettudományi Társulatban, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban és a Tényeket Tisztelők Társaságában. Számtalan akadémia választotta tagjai sorába, több egyetem díszdoktora. Többször is felterjesztették Nobel-díjra, amelyet állítólag azért nem kapott meg, mert tevékenységei túlságosan sokirányúak voltak. Igazi polihisztor jellegű tudós volt, és hívő protestáns. Természetesen tudta összeegyeztetni tudományos gondolkodását és felvállalni vallását.
Szentágothai János 1994. szeptember 8-án, 82 esztendős korában váratlanul hunyt el. A Farkasréti temetőben nyugszik feleségével együtt.
Szatucsek Tibor