Miert_ilyenek_a_kamaszok

Miért ilyenek a kamaszok?

Buglyó Emese a kilencedik évfolyamot kezdi meg szeptemberben a Városmajori Gimnáziumban – ennyiben épp olyan, mint a legtöbb kortársa. Amiben viszont eltér, hogy a Terézanyu Pályázat 2012 irodalmi versenyen a Richter különdíját díját nyerte el novellájával, amelyben arról ír, miért is olyanok a kamaszok, amilyenek.

Híres lettél, nagyon gazdag és mindenki szeret – ahogy a novellád elején remélted?

– Az túlzás lenne, de jó lehetőséget kaptam – mondja Buglyó Emese. – A díjkiosztó után odajött hozzám a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorának a riportere, és interjút készített velem. Sőt, később is megkeresett, és javasolta, hogy próbáljam ki magam riporterként.

Hol lehet olvasni a novelládat? Megjelent valahol?

– Sajnos nem, csak a Terézanyu Pályázat internetes linkjén. Akik gyakran járnak ezen az oldalon, olvashatták is.

Kiadóval még nem „tárgyaltál”?

– Nem, persze, még egy sem keresett meg… De komolyra fordítva: fiatal is vagyok hozzá, talán majd később.

Hány éves vagy?

– Tizenöt.

Nem könnyű kor. Minden máshogy van, mint ahogy eddig hitted.

– De ők a nővérével nagyon jó kamaszok – kapcsolódik a beszélgetésbe Emese édesanyja, Buglyóné Ludman Mária is. – Két év van köztük, nagyon jól meg tudják beszélni a dolgaikat. És remélem, velem is…

– Persze, anya!

Olvastad Janikovszky Éva írásait?

– Igen. Sokszor indultam prózamondó versenyen, és sokszor az ő írásaival. De az ő művei fiatalabb gyerekekről szólnak.

Tizenöt éved dacára nagyon felnőttes a stílusod, igényesen fogalmazol, és jól szerkeszted a szöveget.

– Köszönöm, szeretek írni. Az iskolában sok fogalmazást kell készítenünk, egyszer még egy könyvet is elkezdtem írni – de azt abbahagytam.

Az iskolai fogalmazás más. A jó írás és a fogalmazás nem ugyanaz – ezt sajnos többen olyanok sem tudják, akik ebből próbálnak megélni… Büszkék rád az iskolában?

– Szeptembertől leszek kilencedikes a Városmajori Gimnáziumban. Nagyon jólesett, hogy egy ideig fenn volt a novellám az iskola honlapján is. Számomra ez nagy dicsőség!

– A szülő–nevelő találkozón is bemutatta az osztályfőnök Emese írását, nagyon büszkék voltunk rá – teszi hozzá Emese édesanyja. – Szerencsénk volt a magyartanárokkal az iskolákban, mindig olyan lelkes és lelkiismeretes pedagógusokat sikerült kifogni, akik felismerték és fontosnak tartották a gyerek íráskészségét, olyan feladatokkal bízták meg, amelyek elvégzésében sikerélménye lehetett. Ez aztán folyamatosan további írásra buzdította.

Vannak már terveid felnőttkorodra?

– Eddig újságíró akartam lenni, most úgy érzem, hogy rádiós, de ez még alakulhat.

És rövidebb távon? Mivel töltöd a vakációt? Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, édesanyád említette, hogy sietsz a vonathoz. Hová utazol?

– A Balatonra, a nagymamámhoz. Az unokatestvéreim már ott vannak, ezért nem szeretnék holnapig várni, hogy anyuékkal menjek. Most először utazom egyedül vonaton. A fő nyaralásra anyuékkal megyünk, Erdélybe, Csíkszereda környékére. Én már jártam ott az iskolával, de a család még nem látta azt a vidéket.

Akkor utazz jól, vigyázz magadra, és tudod, a vonaton ne állj szóba idegenekkel!

– Tudom! Anyuék is mindig ezzel jönnek…

-tal-

 

Buglyó Emese novellája az alábbi internetes oldalon olvasható: http://terezanyu.hu/palyazat-2012-tinedzser-kategoria/buglyo-emese-miert-olyan-furak-a-kamaszok/