A_Hegyvidek_diszpolgara_Vukan_Gyorgy1

A Hegyvidék díszpolgára: Vukán György zongoraművész és zeneszerző

Ami a világnak Ennio Morricone és Nino Rota, az nekünk Vukán György – és nem csak nekünk… A többi mellett Kossuth-, Erkel Ferenc- és Balázs Béla-díjas zongoraművész, zeneszerző június közepén a Hegyvidék díszpolgára lett.

„Amikor először hallottam Gyurit zongorázni a Fiatal művészek klubjában (tegnap vagy ötven évvel ezelőtt, nem tudom, mintha ma lett volna), az volt az érzésem, hogy a zongora magától zongorázik. […] Vukán Gyuri számomra sokkal inkább muzsika, tempó, ritmus és invenció, mint egy eleven ember, akinek néha fáj a lelke, a teste, a foga (ráadásul fogorvos is, hihetetlen!). Szóval ő csak akkor van itt, ha zenél, egyébként nem egészen. Olyan, mint egy angyal; a szónak nem abban az értelmében, hogy jó, hanem hogy nem egészen földön járó hús-vér ember. Itt lakik velünk együtt a Földön, de valahogy nem ez a hazája. És amikor zenélni kezd, hazatalál. Ha leül a zongorájához, egyszerűen hazamegy, mint a kis E. T. a Spielberg-filmben…”
Müller Péter író sorai Lukács Sándor színművész tolmácsolásában hangzottak el a MOM Kulturális Központ kupolatermében abból az alkalomból, hogy a Hegyvidéki Önkormányzat díszpolgári címmel tüntette ki Vukán György zongoraművészt és zeneszerzőt. Hogy mire gondolt pontosan Müller Péter a muzsikus „hazatalálásáról”, azt átélhette a díszpolgári ünnepség közönsége úgy, mint bármelyik Vukán-koncerten: a mester együtt rögtönzött egy blues-négykezest régi barátjával és muzsikustársával, Szakcsi Lakatos Bélával.
„A Zenebutik egyik legemlékezetesebb adása volt, amelyikben Vukán György és Szakcsi Lakatos Béla két zongorán négykezesezett. A közönség adta a témákat, helyben születtek meg a jobbnál jobb produkciók” – elevenítette fel élményét az egykori népszerű televíziós műsor szerkesztője, Juhász Előd a díszpolgáravatáson.
A zenetörténész-műsorvezető felidézte a zongoristával kapcsolatos emlékeit, a 60-as évekbeli Dália Klubban történt találkozásuktól kezdve a vidéki jazzfesztiválokon és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közös improvizatív Chopin-koncerteken át a legutóbbi baráti összejövetelig, amelyen megismerhette a Ballada 1956-ról címmel írt oratóriumát. „Ez talán a legérettebb, legihletettebb műve” – mondta Juhász Előd, aki azt javasolta: a Hegyvidék új díszpolgárának közreműködésével itt, a kerületben tartsák meg a nagyszabású zenemű díszelőadását.
„Vukán György elismerése leginkább nekünk, hegyvidékieknek fontos. Egy kisvárost szeretnénk építeni, ahol az emberek ismerik egymást, köszönnek a másiknak, ahol Vukán György egy olyan jó ismerősünk a szomszéd utcából, akire felnézhetünk, az iránta érzett tiszteletünk pedig összeköt bennünket – mondta Pokorni Zoltán a díszpolgári oklevél átadásakor. A polgármester hangsúlyozta, hogy egy díszpolgári cím más, mint a Kossuth-díj, ezt a megbecsülést a barátaitól, ismerőseitől, a közvetlen közösségétől kapja a kitüntetett.A_Hegyvidek_diszpolgara_Vukan_Gyorgy2

A díjazott meghatottan fogadta az elismerő szavakat. Elmesélte, hogy a március 15-én átvett Kossuth-díja kapcsán adott interjúkban többször is megkérdezték tőle, miért nem ment külföldre, ahol talán még nagyobb karriert futhatott volna be. Ez az én hazám, papír és ceruza itthon is van, ezért nem kell elmenni. Különben is, az elismertséget évszázadokban mérik” – jelentette ki meggyőződéssel a zenész.
„Boldog vagyok itthon” – tette hozzá az előbbiekhez Vukán György. Mint mondta, véletlenül került 1969-ben a Hegyvidékre, de nagyon megszerette a környéket – talán azért is, mert a táj egy kicsit hasonlít Kőszegre, ahol a gyermekkorát töltötte.
A jelenlévők örömére Vukán triója, a Creative Art Ensemble két remek darabbal zárta az ünnepséget.

z.

A Vukán Györggyel készített interjúnkat itt olvashatják.