Csavarga_Rozsa_ismet_az_ev_belsoepitesze1

Csavarga Rózsa ismét az év belsőépítésze

A Pro Architektúra- és Ferenczy Noémi-díjas építész, Csavarga Rózsa 2002 után ismét elnyerte a Laki Péter által 1998-ban alapított „Az év belsőépítésze” díjat, amelyet immár tizennegyedik alkalommal nyújtottak át. A ceremóniának a MOM Kulturális Központ adott otthont – az az intézmény, amely éppen a díjazott terveinek köszönheti mostani küllemét.

„Az év belsőépítésze” elismerést a Magyar Építész Kamara Belsőépítészeti Tagozata ítéli oda évente az általa kiemelkedőnek tartott, különleges tervezői értékkel bíró belsőépítészeti munkáért. A MOM Kulturális Központban tartott idei díjátadás díszvendégeként Pokorni Zoltán köszöntőjében hangsúlyozta: kifejezetten boldog, hogy a mostani díjazott megint egy hegyvidéki munkával – éppen a MOM-mal – vívta ki a rangos szakmai elismerést: „Csavarga Rózsa tíz éve a Művész úti kormányzati rezidenciáért nyerte el először a díjat, örülök, hogy ismét a kerületünket gazdagította tehetségével” – fogalmazott a polgármester.
Noll Tamás, a Magyar Építész Kamara elnöke szerint jó belsőépítész nélkül nincs jó építészet, ezért nagyon fontos lenne, hogy az építtetők és az építészek, belsőépítészek jól tudjanak együttműködni. „Külön öröm – mondta –, hogy középület tervezéséért jár az idei díj, mert a középületek építtetőinek példát kell mutatniuk környezetüknek ízlésben, igényességben és elvárásokban egyaránt.”
A Magyar Művészeti Akadémia elnöke, a Kossuth-díjas Fekete György, miközben gratulált Csavarga Rózsának „az aprólékos és igényes munkáért, amivel az épület felújítását megtervezte”, arra kérte kollégáit, azokat a belsőépítészeket, akiknek jelenleg nincs munkájuk, hogy őrizzék meg és prosperitásukat arra az időre, amikor több megrendelés várható.
Ez utóbbi gondolathoz tette hozzá a díjat alapító Laki Péter, hogy nehéz határidőre pontosan alkotni, függetlenül a financiális helyzettől, mégis igazolható, hogy ilyen gazdasági körülmények között is van magyar belsőépítészet, „ezért külön köszönet mindazoknak, akik ilyen években is támogatják a díjat, amelyet következetesen és szigorú elbírálások után adunk át. Ennek a szakmának is szüksége van nagy formátumú alkotókra, nevekre” – tette hozzá.
„Az év belsőépítésze – 2011” díjra összesen kilenc pályamű érkezett. „Kevesebb, mint az előző esztendőkben – árulta el a zsűri elnöke, Finta József –, a mezőny színvonala azonban semmivel sem volt alacsonyabb, mint korábban. Ez jó, ugyanakkor meg is nehezítette a döntést. Csavarga Rózsa különös tehetsége, hogy bármilyen stílusú és korú épületbe is helyezi be saját enteriőrjeit, azok képesek azonosulni a ház jellegével. Belsőépítészetével új hangulatot, a jelen igényeit követve új használati értéket tud teremteni, hallatlanul biztos mesterségbeli tudással és formaérzékkel. Így maradt a MOM épülete egy adott kor jele és a jelen értéke.”
Csavarga Rózsa a díjat átvéve azonnal leszögezte: „Nem az én érdemem, hogy az épület ilyen lett, több százan vettek részt a munkában, és a kivitelezők nélkül nem sikerült volna minden elképzelést megvalósítani.” Ezután arról beszélt, hogy az épület, egyebek mellett nehéz térszerkezete miatt, sosem találta meg igazi identitását. „Szeretném, ha azok az élmények, amelyek feltöltik az embert, ebben a házban otthonra találnának” – mondta.
A díjazott a kitüntetést tanúsító aranyozott bronzplakett mellett egymillió forintos jutalmat vehetett át.

Antal Ildikó

A MOM-ról

„Nem elég visszaállítani az eredeti állapotot, de annak akadálymentesnek, tűz- és balesetvédelmi szempontból biztonságosnak, környezetbarátnak, vandálbiztosnak, jól szigeteltnek kell lennie – hő- és hangszigetelésre egyaránt gondolok –, világítási szabványokat kell figyelembe venni, hogy túl hosszan ne is soroljam. A középületeknél ma már a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az esztétikumot összhangba tudjuk hozni a különféle szabványok, előírások követelményeivel. A részletgazdagságot így nagyon nehéz megteremteni, főleg úgy, hogy ezek a biztonsági berendezések inkább a szabvány praktikumát követik, mintsem a formatervezés kívánalmait. Mindenesetre remélem, sikerült újraéleszteni azt, ami már nagyon hiányzott: egy olyan közösségi teret, kulturális központot, ahol mindenféle élvezeti-fogyasztási kényszer nélkül is jól érezhetik magukat az emberek.” (Részlet Csavarga Rózsa lapunknak adott tavaly májusi interjújából - http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum/archivum-2011-majus-24/szabadkezi-harcos)Csavarga_Rozsa_ismet_az_ev_belsoepitesze2